Ardamica Zorán: Meztelenül

“Mielőtt maszkjaim között
végleg elvesztettem magam”

Balázs F. Attila új kötete, a Meztelen lovagok első ránézésre tetszetős, vendégborítójával, ez alatt kopogósan kemény műbőrkötésével már-már a luxus határait súrolja. A recenzens irigykedik. Igaz, a hetvenkét oldalt 150,- ropogósan kemény szlovák koronáért lehet megvásárolni, ám egy élvezetes könyvért többet is áldozna az ember…

Válogatott és új versek. A szerző kora és eddig közölt köteteinek száma a válogatást nem igazán indokolja. Lehet, hogy az előbbi kiadások egyfajta revíziós és bővítési szándéka áll a dolog mögött? A recenzens és gondolom az olvasó sem azért vesz verseket a kezébe, hogy az előzőkkel betűről betűre összevesse, ezért a kínosan céltalan összehasonlítástól eltekintek. Nézzük a kötetet önálló, független gyűjteményként!

A címadó vers nyitja, meglehetősen kiábrándult, önkritikus és kritikus hangnemben. A leleplezettség, kisemmizettség, az álmok elvesztésének keserű kérdése a “mi maradt belőlünk?” E vers ars poetica jellegét erősíti az egyes szám első személy használata, valamint tizenegy sor hátlapon való közlése is. Haraszti Mária szerkesztő ráadásul egy üres oldallal különítette el a többi költeménytől – ezzel meglehetősen megkötötte saját kezét a szerkesztésnél, amely mindvégig képes idomulni önnön korlátaihoz. A Meztelen lovagokat, illetve a szerző lemeztelenedését ettől jobban kiemelni, meghatározóbbá tenni már szinte csak giccses grafikai, litográfiai megoldásokkal lehetne.

Balázs F. Attila költészetét tematikájában erőteljesen determinálják előző foglalkozásai. A színház, bábszínház (maszkok, marionett vagyok, szerep, mutatványok, díszletek), pontosabban az előadás, a színjáték – képmutatás?! – metaforája az egész köteten végigvonul mintegy homogén alapokat szolgáltatva neki. S ezzel máris olyan világba kerültünk, amelytől a romantika nem lehet idegen, sőt érdemes a romantikába menekülni, s az nem minősül szégyennek vagy gyengeségnek. Az “éreztem: VAGYOK”, “lehull rólad a lepel”, “csukott ajtók mögött”, “levetni … a magányt” mára meglehetősen elhasznált szófordulatok, itt, a kissé erdélyi köd sejtelmes hangulatában mégsem érezzük őket annyira hiteltelennek.

(missa bestialis) – innentől a költő már nem csupán individuális önkritikát gyakorol. Mintegy vállalva mások bűneit is (a romantika fokozódik!) többes számban kezd beszélni, befelé gyónását imává verseli. Legjobb darabja ez a könyvnek. Balázs F. A. – vagy a szerkesztő? – már nem is próbálta fokozni. Inkább megerősítés, ami a vers után van. Következetes újrafogalmazása, -értelmezése egyazon, bár többször más-más időben és térben bekövetkező helyzetnek, állapotnak: az életnek.

Lassan kirajzolódik előttünk egy hozzánk hasonlatos gyarló emberi alak. Egy férfié, aki tudja, bevallja, hogy sokszor megalkuszik, hogy idomul a világ elvárásaihoz, hogy hibázik, hazudik, önmagába szerelmes, hogy semmivel sem jobb a többieknél. De bűneit versekben, verseknek vallja be önmaga és lelkiismerete számára. Nem akar feltétlenül megváltozni, s tán vezekelni sem – elég vezeklés a versben gyónás –, azonban mindenképpen szeretne megkönnyebbülni terheitől. (AB-ART, 2002)

 

A bejegyzés kategóriája: A kiadóról
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>