Puzsér Zsuzsanna versei

Folclore

Puzsér Zsuzsanna

Sorosan kapcsollak,
Egyszerre ki és be,
Mégsem látom az elmédet.

Úgy szétkapnálak,
Mint mást még soha.
Elhurcolnálak valahova.

És kínoználak,
Lényed mappába zárnám,
Óh, csak látnám!

Feszültséget indukálok.
Arcom ellenállást mutat.
A taszítás vonzást kutat.

Kikapcsollak.
Várom lépésed.
De addig csitítom éhségem.

 

Émelygek

Cipőfűzőm tűzöd
Hajad záporába.
Émelygek tőled,
Molyirtó szagodtól.
Rántott hús tested
Kiterült elém
És szívedbe dartsozom.
Suhanc képed
Lassan köddé lesz;
Bugyogsz panírodban,
És mojitot kérsz.
Legyek pancsolnak benned,
A képtől émelygek.
Szúnyog szívja
Romlott véred.
Porba száradt mosolyom
Tőled messze suhan.


Ringató

Magába zuhant az utolsó láng.
Kiégette az utolsó szavakat,
Közhelyeket, neveket, arcokat.
Üresen áll kis hamuba rogyva,
Egy régi tejszínhab világ:
Véget ért az agymosás.
Már csak lopott
Frázisok rohangálnak bennem,
Süketen ordibálnak,
És lassan beléjük folyok.
Vízzé leszek majd,
Heves hangjuktól pára.
Füstösen, fáradtan,
Végre felhővé válok,
De ott sem nyugszanak:
A töltelék bennem van.
Dühöm súlya visszahúz a földre,
Lelkem esőcseppekké törve,
Zuhanok mélyebbnél lejjebb.
És tó leszek.
Mozdulatlan sima víztükör.

A bejegyzés kategóriája: Startkő
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>