Ladik Katalin versei

A szél és a szuka

Mindenkié vagyok és senkié!

Mindenkié vagyok és senkié!


Jel

Itt voltam?

Letaposott virág.


Hátban álló árny

Szárnyai megrebbentek – még lepke volt. Vagy kőhíd?


Hordóban szőtt

Hordóban szőtt éji vihar

reggelre megkeményedett

tavalyi cipő.


Rózsa

Olyan színekkel festem meg halálomat,

melyeket emberi szemed nem érzékelhet.



Kategória: Líra | A közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>