Z. Németh István: A szép kiberözvegy

Az asszony egy meglehetősen nagy, félig besötétített nappali szobába vezetett.

– Itt van – mondta megvetően, s azzal a sarokba mutatott, ahol a férje ücsörgött kényelmes székében, s guvadt szemekkel figyelte a számítógép monitorát. A kissé őszülő halántékú férfinek fogalma sem volt róla, hogy mi ott vagyunk és figyeljük, hiszen a hatalmas fejhallgató miatt nem érzékelte a külvilágot. Ujjai néhány centire a billentyűzet fölött várták az alkalmat, hogy lecsaphassanak, és a sűrű kopogást ezután csak az egér kattogása szakította meg.

– Megnézhetem közelebbről? – kérdeztem.

– Csináljon vele, amit akar – nevetett idegesen a nő, cigarettára gyújtott, majd engem is megkínált.

– Nem törekszem függőségre – mormogtam, s óvatosan megközelítettem az „áldozatot”. Óvatosan, ugyanis körülötte egy napra elegendő étel- és italmennyiség hevert szerteszórva. A vak is láthatta, hogy a tag jócskán belegabalyodott a világhálóba. Közelebbről az is feltűnt, hogy a férfi szeme alatt sötét karikák éktelenkednek, a bőre sápadt és ráncos, valószínűleg jó pár kilót leadott a közelmúltban. Egészen közel mentem hozzá, provokatívan mellé álltam, ő persze rám sem bagózott. Óvatosan megérintettem a vállát, erre sem reagált. Ujjammal megkocogattam a fejhallgatóját, mindhiába.

Az asszonyra néztem, aki a tapétának dőlve fújta a füstöt, s közben bágyadtan mosolygott.

– Csak azt ne próbálja meg, hogy kikapcsolja a gépet, mert akkor ölni is képes.

Megköszörültem a torkomat, és felhagytam a további kísérletezéssel.

– Semmi szükség rá, hogy durva módszereket alkalmazzunk. Végül is arra van a kiberdoktor, hogy gyógyítson. Mondja csak… Ön hogyan tartja vele a kapcsolatot?

– Természetesen az interneten keresztül.

A szomszéd szobában villogó monitorhoz vezetett, hellyel kínált. Csak most lettem figyelmes a hölgy karcsú alakjára, bársony bőrére, hosszú szempilláira. Észrevette, hogy le vagyok nyűgözve, de csak egy szomorkás mosolyra futotta az erejéből.

– Most azt akarta kérdezni, miképpen lehet, hogy a férjem nem velem, hanem a nyavalyás számítógépével tölti el ébrenléte minden percét… Ne fáradjon. Ezt a kérdést már mások is feltették, nekik sem tudtam válaszolni.

– Bocsánat. De maga…

– És mit érek vele…? – tárta szét a karját. – A gép mellett megtalálja mind a tíz e-mail címét, valamint a blogokat, amiket vezet… Próbáljon vele egy kicsit levelezni. Eddig még mindenki feladta. De hiszen már meséltem.

Igen, a bájos „kiberözvegy” tényleg mindent elmondott a telefonban, talán túl sokat is, ezért tűnhet számomra most kissé szófukarnak.

– Egy itallal megkínálhatom?

Szolgálatban soha nem iszom, ám most kivételt kellett tennem, hogy ezzel is meghosszabbítsam ezt a kellemes jelenetet. Valami édes női ital lehetett, nem ismertem.

– Most éppen a Wikipédiát szerkeszti…

A nő bólintott, és már-már távozni készült. Valami érdekeset kellett mondanom, ami miatt maradna még egy kicsit. Úgy éreztem magam, mint egy tinédzser. A ruhám szélét gyűrögettem, tétován meg-megvakartam az állam, időnként a monitorra néztem, mintha bármi érdekeset láthatnék ott.

– Az amerikai Cornell Egyetem egyik pszichológusa kétezer-négyszáz olyan személyt talált, akik több mint négyezer szócikkbe javítottak bele. A rekordot valószínűleg egy kutatási berendezésekkel foglalkozó kanadai kereskedő, Bryan Derksen tartja, aki egyedül hetvenezer alkalommal nyúlt már bele a Wikipedia tartalmába.

A nő közömbösen tűrte, hogy lexikális adatokkal untatom.

– Látom, maga is alaposan felkészült. A férjem egyik célja különféle rekordok felállítása. Ja, és ne lepődjön meg, ha nem hajlandó magyarul kommunikálni. Vagy tíz nyelvet tanult meg az elmúlt évben, és… Soroljam még a többi marhaságát?

Tétován bólintottam, és azon kaptam magam, hogy semmi kedvem az egész… gyógyításhoz. Kiberdoktor? Őrült az őrültek között.

– A legnagyobb egószörfös, akit valaha is jegyzett a kiberkórtudomány. Betegesen érdekli, hogy saját egója mennyire van jelen a neten. Harmadállásban újságíró is a drágám, aki állandóan a keresőgépeket kérdezi, hogy cikkei hányadik helyen állnak a népszerűségi listán, meg aztán naplóíró, aki betegesen számolja olvasóit…

Hatalmas barna szemével idegesen fürkészte az arcomat.

– …no meg szenvedélyes fényképnézegető, aki másoknak a világhálóra kitett fotóin révedezik és álmodozik.

– A brit Lancaster Egyetem viselkedéskutatói számtalan ilyen embert találtak – mondtam gépiesen, de aztán elharaptam a szót, nehogy én is lexikonnak tűnjek.

– Meg aztán kiberchondriás, ugyanis képtelen elszabadulni az egészségügyi témájú honlapoktól. Információ-mániája elképesztő méreteket öltött az utóbbi időben, azonkívül Google-vadász, állandóan a keresőben kutatgat az ismerősei után, mert ugye a személyes találkozásokról menthetetlenül leszokott… Ráadásul egy betegesen kitárulkozó blogger, aki olyan személyes részleteket is elárult a nászutunkról, amelyeket nagy tömeg előtt aligha mondana ki hangosan.

– A brit Northumbria Egyetem egyik pszichológusa szerint a világhálós viselkedés visszahat a személyesre, és az illetők egyre inkább mernek különcködni a weben kívül, a valós életben is. Nos, nála ettől nem kell tartanunk.

– Ezer gigabájt zenét is letöltött, ráadásul igyekszik mindent végig is hallgatni… – folytatta volna a bájos asszonyka, de intettem, hogy elkapott az ihlet, elég ennyi információ a kezdetekhez, vár a háló. A monitor felé fordultam, ujjaim lecsaptak a billentyűzetre. Az asszonyka tapintatosan visszavonult. Látta, hogy feltámadt bennem a vadászösztön, és most már nem engedem el az áldozatot.

A pamlagon ébredtem fel hajnali hat óra nyolc perckor. Arra még emlékeztem, hogy öt óra tájban két kávét is megittam, s valamikor nyolckor elpusztítottam egy vajas zsömlét két zöldpaprikával, de hogy miért egy lenge, átlátszó női hálóinggel van letakarva a monitor, arra már sehogyan sem sikerült választ találnom. Büszke voltam rá, hogy már kevéssel éjfél után sikerült a fickó bizalmába férkőznöm. Hiába no, olyan internetes trükkökbe avattam be, amelyeknek még ő sem tudott ellenállni.

Talán három órát aludtam, mégis kipihentnek és frissnek éreztem magam. Ismét lecsaptam a gépre, de most már a győztesek fölényes mosolyával az arcomon. A már gyógyulófélben lévő férj talán beleszundíthatott némelyest az információáradatba, mert tíz perc is beletelt, amire válaszolt a kérdésemre. Fog ez menni, mondogattam magamnak. A zsákmányra gondoltam, a megszerzendő csodára és gyönyörűségre, s máris újabb ihlettel töltekeztem fel. Körülbelül dél volt, amikor megrendeltem a két repülőjegyet és a taxit a ház elé. A feleség már öltözködött, huncut mosolyt bújkált a szája szegletében, elragadóbb volt, mint valaha.

A taxisofőr bejött a bőröndökért. A nő hozzám lépett, és megfogta a karom. Izzó, vibráló áramütés volt az érintése.

– Köszönöm – lehelte mélyen a szemembe nézve.

– Igyekezz, drágám, elkésünk – szólalt meg mögötte a férje. Rám sem nézett, mintha zavarban lenne valamiért. Nem úgy az asszonyka. Ártatlan csókot lehelt az arcomra, és mutatóujját lassan végighúzta a karomon. Hirtelen hátat fordított, cipőjének szapora kopogása követte a férfi nehézkes, tétova lépteit. Hallottam, amint az utcán finoman becsapódik a taxi ajtaja. Nagyot nyújtóztam, kikapcsoltam a számítógépet, majd töltöttem magamnak egy pohárkával az asztalon felejtett italból.

Az új háztulajdonos másnap felhívott. Időnként el-elcsuklott a hangja az izgatottságtól. Arról érdeklődött, hogyan csináltam. És bár a pénz megérkezett a bankszámlámra, és a fickó is elég tapintatosnak tűnt, megkértem, hogy többé ne keressen ezen a számon. Csak nem gondolta, hogy bármilyen trükköt is elárulok? Ha az ember nem veszi észre, hogy mikor adja el a lelkét az ördögnek, miért pont azt észlelné, hogy a bizalmába férkőztek és  minden vagyonától megszabadították? Nem szeretném látni annak a frissen kigyógyult kiberkukacnak az arcát, amikor rájön a turpisságra.

Udvariasan elköszöntem, és letettem a telefont.

Kategória: Próza | A közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>