Czirok Attila verse

Csöndet hagytál

Czirok Attila

mint égő fáklyákat
a katakombák mélye
hordozlak-óvlak
légutaim folyosóin
áramlasz bennem
csöndet hagytál
magad után ereimben
sem levegő sem vér
hallójárataimban hangod
testemből alakítod agyagod
agyagod formálod
újraírod lényem
szavait veszti köröttem
szék toll s íróasztal
csöndet hagytál
kócos mosolyoddal
kiáramlott belőlem
a mondanivaló
akár elektronokból
a töltet:
némán s ügyefogyottan
lebeg fejünk felett
a leírhatatlan

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>