Farkas Gábor versei

Világítunk

Farkas Gábor

(In memoriam S. A.)

Elöl a gyász
a halálnak nincs tekintélye
mendegélő piros bölcsőben
ringatja gyermekét a nyálkás eső –
a fából faragott hontalan királyfit
senki gyümölcsfái közt –

A határok otthonunkban
önmagukba érnek
mint járvány idején a kényszer:
a megmaradás –
élünk túlélünk
elöl a gyász
s mögötte nyálkás eső az idő

Az enyészet sötét
Világítunk

 

illúzió

addig álmodom
még a végén elalszom
nyitott szemmel is

*

nem én vagyok más
valaki aki bennem
én szimbiózis

*

talán ha mégse
elsietett tétlenség
inkább hiába

 

Relatív

meg kell próbálni
talántalanítani
vagy lehet hogy nem

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>