Csík Mónika versei

Esőkabát

meggypiros esőkabátodat
irigyli mindenki az oviban,
másoknak sárga törpeköpeny,
esetleg átlátszó nejlonos jutott,
mint az olcsó, kimérős kekszek
csomagolása, vagy átlátszó hűtőtasak,
fóliába csomagolt, behúzott nyakú,
apró kétlábúak között a hófehérkés
kabátkában jogosan zsebelsz be minden
hódolatot, helyezed magad a többi fölé,
mert jobb futók, ügyesebb tornászok,
szebb copfúak, jobb versmondók
közül egy hegyes drakulafoggal is
ki lehet tűnni, valami jó kis varral,
fájdalmas horzsolással, azzal is,
ha az óvónéniék felé van a házatok,
de egy ilyen kabát tényleg egyedi,
kapucnival, széles derékövvel, mint
az ondolált hajú színésznőknek régi
szerelmes filmekben, gyönyörű,
amikor a hajba és a kabátszárnyba
belekap a szél, hallani a háttérzenét,
a hősszerelmes belépőjét jelzi, dadogva
vallja be a nőnek, mennyire szép, te kis
ribanc, nemsokára nyár lesz, és hiába
ez a kabát, sziszegi a füledbe egy copfos,
nem is érted pontosan a szót, de sejted,
hogy trónodra törnek, mit jelent a ribanc
szó, kérded otthon, hitvány rongy, cafat,
akit magukra húzva használnak el a férfiak,
szerencsés, ha már kiöregszik, aztán nem
töreti senki, mondja a szomszéd Maris néni
két kupica tojáslikőr között, mit lehet ezzel
a rongy-dologgal kezdeni, felmosóvödör
meg a dundi, tarka otthonkájú takarítónő
jut eszedbe, ahogy lihegve sikálja az óvoda
folyosóját, arca piros, homloka gyöngyöző,
két ujja közt szokta kifújni az orrát, a taknyot
csak úgy belecsapja vizesvödörbe, néha
krákog, ahogy a sokat dohányzó férfiak,
aznap egy bokor tövébe rejted az esőkabátod,
ottfelejtetted valahol, vagy ellopták, mondod
otthon, kapsz két pofont, este neked kell a
szemetet levinni, de örülsz, mert csak nejlonost
tudott anya venni a boltban, elveszíteni ez is
jó lesz, jegyzi meg, mialatt kikészíti másnapi
ruhád mellé a tökéletesen átlagos, fóliának tűnő
esőkabátot, s a kopottasra hordott szürke sárcipőd

Piros útlevél

kiskomám, én bejártam egész Európát,
alig pelyheztem, már mehetnékem támadt,
jóformán nőhöz sem volt még közöm, de
végigstoppoltam Párizst, Lyont meg Londont,
épp Brugge-be készültünk Danival, mikor hozzánk
csapódott egy keskeny kis német bige, Elza,
Krakkóba tartott, templomokat akart fotózni,
hát vele mentünk, fölváltva cipeltük a cuccait,
a zsákja tele volt piperével meg rikító bugyikkal,
lapokat küldözgetett egyik rokonának, hadd lásson
világot ő is, bár azt sem tudta, jár-e posta a keleti
blokkba, helyette is nézelődik, szívja magába a
látványt, ha netán találkoznának, elmesélje neki
mindezt, mondta, miről mesélnél, kérdeztem,
templomokról meg lepukkant zuhanyzókról,
ilyesmit odahaza is láthat, hát a Temzéről, a
rock and rollról, sajtokról, meg rólatok, hogy
mindenütt jugókba botlani, hol turisták vagytok,
hol vendégmunkások, aznap este abszintot
ittunk egy táborban, francia néger fiú tévedt
a sátrunkhoz, ajándék, éget mint a méreg,
mondta, pillanat alatt felhörpöltük, ő gyarmati
létről mesélt, meg a rabszolgaságról, én az
Elza combjait fogdostam közben, és tetszett,
hogy vihogva engedte az ujjaim egyre feljebb,
azon a nyáron tettem le végleg a gitárt, Elza
Krakkóban maradt valami elvetélt zenésszel,
mi meg Danival munkába álltunk, egy dokknál
zsákoltunk, később holland bárokban melóztunk,
spóroltunk is, hogy be tudjunk jutni néhány
képtárba, múzeumba, de mindig elvertük a lóvét,
többnyire spanglira, borra, csajokra, akkoriban
ragadt rám némi francia, lengyel s egy kis német,
aztán itthon, a gyárban, ha öltönyösök jöttek,
fordítani jártam, régen külföldön tanultam, ez
sem volt mindig ilyen gettó-ország, mondtam
nekik, ők csak bólogattak s meglapogatták a hátam

Kategória: Líra | A közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>