Fellinger Károly versei

Fényfüggöny
(Vámbéry Ármin megszokott ablaka mellett a Sevenben)

Fellinger Károly

1.
Szemem a
véletlen
ablakához hajított
kő. Csörömpöl.

Nincs menekvés,
az élet törött hegyű,
kicsorbult élű
kés.

Ringatja,
egekig vallatja
koporsóm
a süppedő föld.

Bolyongok,
akár a megállapodott,
múló
égitestek.

A tudás feledtet,
Atyám,
nem akarok
a rabja lenni.

2.
Amrita Sher-Gil  I.

Utcámban
eltéved a fény,
a szél remegve
belékarol.

Amrita Sher-Gil    II.

Középre állok.
Hitem fehér
galambként verdes,
elrepül.

3.

In memoriam

Üres gödör,
ne éld bele magad,
tekintettel az anyagra,
elszállok magamtól.

(Háziállat a halál,
finnyás macska,
inkább az egérre hajt,
mint a virslire.)

4.

A tökéletesség
rész és egész,
Vámbéry
a Sevenben.

A békesség
mint habzó sör,
az alátét mohón
beissza.

–Árminka megint,
gyertyával
keresi a
villanykapcsolót.

Az elmúlás újdonságával
(John Donne visszafele)

Fényükbe
belenőtt csillagok,
mint gumiabroncsba
a fa.

A jó mellékhatása nem
a rossz,
a jó mellékhatása

a még jobb,
a rossz pedig
a legeslegjobbik,
barátom.

A bőröndben
egy másik bőrönd,
abban meg ott van
az újabb.

Nem lehet becsukni,
telistele van
az összes
többivel.

Egy igazi
költőt a hiány
pont annyira
növeszt meg,

hogy a meleg
dunyha alól
kikukucskáljon
a lábujja.

Rész és egész

A tapasztalat,
akárcsak a
frissen
leaszfaltozott út.

(Ha újjászületnél,
tűzbe mennék érted,
mondja a széttört
porcelánbabának.)

Kitárt templomajtón
át besurranó
madártoll
az idő.

(Bizonyítási kényszere van.

Létrát szab,
kötelet fon,
ami nem ér
a kút fenekéig.)

A döbbenet
tartóoszlopába
kapaszkodom.
Nem érem át.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>