Duška Vrhovac verse

Misztikus esők

Vörös bazsarózsákat szedtünk az éjjel te meg én
a zavaros vizű Bistrica partján.
Sziromeső szitált fehéren az égből,
nyughatatlan lelkek kezei hintették ránk.
A fűben néhai szerelmesek suttogása rezgett,
lódobogás verte fel az út csendjét,
akár Hikmet Nazim költeményeiben.

Misztikus esőcseppek peregtek arcunkon végig,
szemedben szikrácskák gyúltak, balzsamozva lelkem
s forró leheleted ajkaim parazsán
valami kegyetlen sugallat átka
varázsolta skarlát harmatcsöppekké talán.
Úgy tűnt, minden valószerűtlen, csak az éjszaka nem,
meg ahogyan sírtunk, s ez a kegyelem sem.

Már tudom, létezel is, nem is.
Hogy szelíd halálom lila hajnala vagy,
s ott derengsz letűnt ifjúságod sajgó alkonyán;
a teremtés korában elfojtott sikoly-hang,
elillant éden-álma egy angyalnak,
ki vágyai súlya alatt kábán, erőtlenül
vállaimon végre megpihenni kíván.

Kovács  Jolánka  fordítása

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>