Sipos Janka versei

Egy virág születése

Sipos Janka

ó nem magam én nem magam
de oly szép ez hogy nem átallom
mit nekem már csalóka visszhang
ha őt még víz alól is hallom

megdermedt minden mozdulat
csakis ő táncol, mindig táncol
retinámba égett gyönyör
görcsbe ránt, vigyorba láncol

ó nem magam én nem magam
hogy is lehetnék olyan kerge
pergamenszínű bőrömön
a naplemente pírja perg le

Vajon

I.
Ha világomnak mondalak,
mások engem világtalannak?
Hogy tört el a történelem?
Ne félj, én majd beragtapasztlak.
A szívem, ahol tartalak
nem palota: kartonpapír csak –
nem fér e szűk mellkasba több.
Hogy hely legyen, magamból irtsak?

II.
Tevékeny táltos napjaim
bokájatörött gördülése –
rövidre nyírt idegzetem
vajba csusszanó pőre kés-e?
Homorú hátam hajlata,
vérem oxigénszegénysége:
puskaporba paníroz
a rikácsoló léha béke.

III.
Kontrolcé kontrolvé, babám!
Magamba másold át magad.
Kilóg belőlem a sirám,
mint babából a kóc, anyag.
Nem maradsz örökre, ne félj:
az idő kinézett magának.
Azért ne is bízd el magad:
Te tudod, hogy nincs bocsánat.

Légypapír

hát ne félj, nem lesz megnyugtató
akármi szalad ki a számon
számontartom s előcibálom
mindazt, mi elmúlt, s ráírható

a számládra, már úgyse várom
megfordulását semminek sem
hisztériám minek is rejtsem
egynek a még egy, légy a párom

ezen a foltos légypapíron
rángatózásoddal ne fojts meg
ne viszolyogtass, mint sózott heg

mert nem tudom, hogy meddig bírom
sekély legyél inkább mint vádló
kisiklott szózáporban váltó

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>