Péter Erika verse

Elszöknek a hintalovak

Kelebi Kiss István illusztrációja

Örökké ugyanúgy,
tízpercenként körbe,
– műanyagpatáink
nem érnek betont –
szédülni kívánók
kígyólánca görbe
és a pénztárnál mind
vásárol zsetont.

Kik hátunkon ültek,
örökre elhagytak,
idegenek jönnek,
léptük hangja kong,
aranyozott tükrök
hullámvasutaznak,
s keringenünk kell,
mert megszólalt a gong.

Hiába ügetünk,
körözünk a hintán,
egymás között semmit
nem csökken a táv,
visszaszökünk végre
a döcögős földre,
hogy kordon nélkül nézzük:
forog a világ!

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>