Czirok Attila versei

megnyugvás nincs

Czirok Attila

a két Szergejnek: Rahmanyinovnak, Jeszenyinnek

makacsul sötétnek
tűnik e végenincs álom
uraim
tapogatom az éjsötétet
mint asszony áttetsző
hálóingének pántját
ritkára szőtt függönyök
ablakok fátylain át
betekintek a házakba
rám köszön
narancs-lámpafény
és füstölgő cigaretta
korhadt lelkű székeivel
hunyorog a konyha
tárt karokként nyílnak
bejárati ajtók
hálószobák csöndje
vetetlen (v)ágyakkal
magasan araszol a hold
kicsukott ebként kóborlok
ködös elvakult elmémben
elvész elporlad hitem
árnyékokat lenget a szellő
megnyugvás nincs
száraz vagyok és kiégett:
költőnek híg
szeretőnek félszeg

megértem végre

faágakat lenget a szél
szoknyád alatt
érhet-e kezem
fehéren-vörösen
méltó-e hozzád
legyőzött múltam
és teher-e számodra
ég-tágas jövőm
ragyogó hajadba
túrhatnak-e ujjaim
megpihenhetek-e
fehér bőrödön
fáradt testemmel

férfivá átkozott a teremtő
hosszú évek múltán
megértem végre
átokra átok kerül
magányom köve
aligha őrlődik

miért a remény
melynek csábító maszkja
vagy?

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>