Haraszti Mária versei

Hórusz szeme

Haraszti Mária

A Szfinx
a Nagy Világóra
25.920 éve várja vissza
a Szíriuszt
mint mondják
hiába őrzik energiahálók
13 ezer évig eső püfölte
aztán a paradicsom
sivataggá vált körötte
– akárcsak köröttünk

Hórusz szeme felnyílik
ha üt a Nagy Világóra
rákattanva a Polarisra
mikor éj s nappal egyensúlyba jut
sötét és fény a mérlegen
nem billenti ki a súlyt
a tenger megnyílik
előbuknak Atlantisz romjai
és ZepTepi újraírja a genetikát
– a jövő tán
értelmesebb lényeket ád

Hullócsillag

Hullócsillagot láttam
megátkoztam a társam
„pajtásom, cinkos mindenem*”
szomorúságom kútfejét

Nézett rám szánakozva
kérte hogy vonjam vissza
s az égi kő holttá válva
belesziszegett a habokba

(*Kaffka Margit: Litánia)

Mint mikor egyedül

sivatagban
körötted délibábok
el kell találnod
melyik út vezet
valahová
melyik út
sehová
és melyik
vissza

kaland lesz ha
majd
visszanézel és
nevetve elmeséled
most izzó őrület
érzékek kavargó pora
begőzölt GPS
hajszol valahova
„…tarts jobbra…
tarts balra…
újratervezés…
fordulj vissza…
forogj körbe…”
körbe
mígnem egy vihar
vagy felhőszakadás
lemossa a port
és felragyog a
cél mint a
szivárvány

mint mikor hirtelen

mint mikor hirtelen
vér tolul fejedbe lüktetőn
kifelé robbanna koponyádból
mintha agyvérzés készülne ott
belül minden feszül
vonaglik didereg dermed fáj
kiáltani akarnál sírni rohanni
helyben maradni egyszerre
mindent és semmit mert
az űr a hirtelen tárult
oly ijesztő így egyedül
akár a halál

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>