Petra Ganglbauer versei

Feledésbe merülve

Petra Ganglbauer

Az áramlatok betöltik a teret.
Az álmok menekülő hangokként tévelyegnek.
A szavak jelentése érvénytelen.
Vakok lettek.
Az előadás a leírhatatlan külvilág felé mozdul.
A kívánságok szervtelenek, formálhatatlanok, magtalanok.
Tanulási idő.
Kronosz árnyékot vet.
A lélek szellemei.
A szimbolikus behatároltság stratégiái éjjel-nappal őrködnek.
A látszat fölött.
A hirtelen kimondott válaszok fölött.
Nem manőver!
Nem most. Soha. Talán így.
Hosszan tart és jó. Így ahogy van.
Talán soha többé.
Keményen élünk.
Hol van a kő?

Beszélő szóközök

Mi nem volt?
Az elpusztított dallam?
A hiányzó láthatóság?
A ki nem mondott ismétlése?
A kibékíthetetlen közeledés?
Mi nem volt.
A térből eltűnt szavak.
A kialakulatlan benyomás.
Túl világos volt ahhoz, hogy meglássuk.
A lefordíthatatlan versbe lett írva.
Ennyi volt?
Ez a lebegő por?
A feledés művészete?
Az alaptalan közelség?

A lehetetlenség ismétlése?
Ez volt?
Mi nem volt?

Csekei-Thiele Enikő fordításai

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>