Takács Zsuzsi prózája

Zsarnokgyík

Takács Zsuzsi

– Mit csinálsz?
– Bálnazsírt keresek.
– Igen, és mire kell?
– Fejdíszt készítek belőle.
– Képzeld, tegnap megérkezett Rózsi néni unokája. Azt hiszem, augusztus végéig itt marad. Aranyos lány, rögtön felismertem. Az arca nem változott, sehol egy szolid ránca az éveknek, csak a magassága tűnt fel. Olyan fura. Nem ott van amúgy, alsó fiók.
– Ja, igen, köszi.
– Csendes. Rózsi néni azt mondta, csak a saját kis világában él. Néha enni is elfelejt. Elviszed a szögmérőm? Ne vidd el!
– El.
– Mire kell?
– Nem tudom, de még jól jöhet.
– Elmész?
– Nem.
– Rendben, én is megyek.
– Maradni szeretnék. Félek kimenni.
– Előtte még lekapcsolom a sütőt.
– Mi lenne, ha most egy jó ideig nem mozdulnánk ki? Az ablakokat is zárva hagynánk.
– Megvársz?
– A belső energia izolált rendszerben úgyis állandó marad.
– Várj meg!
– A fejdíszt majd később elkészítem. Úgysincs hova felvennem.
– Mit vegyek fel?
– Mégsem erről van szó.
– Öt perc és kész vagyok.
– A hüvelykujjam alábecsül engem.
– Nincs egy göncöm se.
– Folyamatosan lekezelően beszél velem és kinevet. Nem a nevetéssel van a baj. Nevetni jó! Állítják a kalapot viselők.
– A francba, a galamb mintájú ruhám kölcsön adtam Évának!
– Csak venne végre emberszámba.
– Azt nem akarom.
– A múltkor például megfenyegetett. Felfalja Rózsi néni kutyáját, ha elmegyek a kisboltig.
– Az meg piros.
– De hát a kutyának ehhez semmi köze!
– Ne sürgess már!
– Talán jó lesz a bálnabél is.
– A fekete magas sarkút a hátulján csattal, vagy a virágos telitalpút vegyem fel?
– Ha elkészülne, újra megpróbálnék elmenni a bejárati ajtóig. Csak a kalapot kell kissé átformálnom.
– Még kifestem a szemem, és mehetünk!
– Egy másik ujjal, a mutatóujjal képes lennék belépni a bálnák hatalmas vadászmezejére.
– Várj már egy percet! A rúzsomat sem találom.
– Igen, a bálna hatalmas bélrendszerével áttörő sikereket érhetnénk el a kortárs kalapkészítésben.
– Utálom, mikor így viselkedsz!
– Most pozitív vagyok. Határozottan derűlátó. Ötletekkel teli! Nemhogy látom a jövőt, hirtelen újra merek játszadozni a gondolattal, hogy lesz még.
– Oké, kész vagyok, mehetünk.
– Érzem a mutatóujj feltörekvését. Ő lesz az új kalaphordozó.
– Nézd már, Rózsi néninek indul az unokája.

A bejegyzés kategóriája: Startkő
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>