Kulcsár Ferenc verse

Impromptu

Kulcsár Ferenc

1
Verset írok. Pokol tüzén
érlelődöm. Hallgatok.
Jó reggelt, emberek.
Örök Isten, jó napot.

Verset írok. Minden, minden
elviselhetetlen.
Magas az ég, tornyosul,
mennydörög felettem.

Verset írok. Zápor zúdul
életre, halálra.
Fölém borul, betakar
isten sötét árnya.

2
Kimondhatatlan világot,
Uram, adtál vigasságot,
fénylő szentjánosbogarat,
reményt, részeg csillagokat.

Zsoltárokat, fagyok havát,
muskátli hamvas mosolyát,
tengerzúgást, barbár jelent,
adtál észvesztő végtelent.

Uram, adtál gyászt és eget,
keresztet, titkot, vétkeket.
Vélük vigadunk, veretünk.
Nap és hold két kerek szemünk.

Hegyomlást adtál, bibliát,
gyermek-oát, szamár-iát,
szívekben virrasztó rémeket,
csobogó, kancsal rímeket.

Örömöt adtál, áramot,
tévét, radart és államot,
hadsereget, Uram, rákot,
kendert, heroint, mákot.

Kísértőket, prófétákat
adtál a föld, por fiának,
vadbodza fanyar illatát,
darvak elhúzó csapatát.

Éveket adtál s éneket,
tényeket, halált, fényeket,
s érveket, Uram, hogy téged
megtagadhassunk végleg.

3
Esteledik. Diófánknak dőlve
nézem, amint meggyalázott
holtaidért, Európa,
szirmot bont a hamvas,
bíbor őszirózsa.

4
Ó, mindenség, vadvirág,
ki ültetett, ki öntöz?
Gyökereid mily erő
kötözi a röghöz?

Mindenség, vadvirág,
lengedezz, hajladozz –
Isten könnye hajnalonta
szirmaidra harmatoz.

5
Csak csönd és ragyogás.
Csak öröm és bánat.
Elrobogott, mint gyorsvonat,
a huszadik század.

Csak fény és ölelés.
Csak napkelet és napnyugat.
Új évezred, síneiden
röpíted sorsomat.

6
Két szememben mítoszok
óceánja ragyog,
s mint az Isten odafent,
könyöklök, hallgatok.

7
Mennydörgés. Ópium. Harangszó.
Angyalok. Tűzözön. Haragszó.
Paráznaság. Gyökerek. Tények.
Dicsőség. Szárnyak. Férgek.

Vasárnap. Verőfény. Vagyok.
Versszavak. S az, ami ragyog.
Mindennapi kenyér. Rágalom.
Teremtés gyolcsa. Fájdalom.

8
Most már csak ülni,
hevűlni, hűlni,
elvetélni, szülni,
lebújban hülyülni.

Most már csak írni,
igáslóként bírni,
Párizsba menni, élni,
félni, félni, félni.

Most már csak állni,
pokol tornácán fázni,
förgetegben erős lenni,
aranyat teremni.

Most már csak ennyi:
szentírásban lenni,
próféták hevétől
lázban dideregni.

9
Szemétdombon kapirgálni.
Kukák mocskában turkálni.
Öröklétben szöszmötölni.
Kerubokat öldökölni.

Üldögélni, iddogálni.
Füstös kocsmák zugát járni.
Telefonra lesni, várni.
Hívjon a sátán, akárki.

Angyalokkal szarakodni.
Zsíros koncon marakodni.
Szutykos ágyban melegedni.
Rongy álmokba menekedni.

Éggel, földdel frigyre lépni.
Élni, élni, élni, élni.
Feltörni a hetedik pecsétet,
árasszanak-fürösszenek fények.

10
Milyen jó, Istenem, lenni.
Világvégi csendben
friss levegőt venni,
és zimankóban egy kocsmában
hevülni fekete kucsmában.

Milyen jó részeg rímeket
kitalálni és híveket
szerezni ezáltal.
És tengereden, Uram,
átkelni száraz lábbal.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>