Pál Judit novellája

Csomagjaink

Illusztrációs felvétel

Barátom halálhíre nem rázott meg különösképpen. Már tíz éve, hogy elment, egy hatalmas bőröndöt hagyott nálam, hogy vigyázzak rá visszaérkezéséig. Azt hiszem, nincs értelme tovább őrizgetnem. Rokonai, utódai híján a szemétdombnak ajándékozom. Vajon mi lehet benne?
Nem, ez nem igaz. Az imént nem voltam őszinte.
Amint elindultam a szemétdomb felé, tudtam, magamnak is be kell vallanom valamit. Lehetek dühös, hogy tíz éven át felém sem nézett, nem adott életjelt, nem érdeklődött, szóra sem méltatott. Mondhatom, hogy milyen barát az ilyen, meg hasonló bölcsességeket, de hogy a halálhíre nem rázott meg különösebben, az nem igaz. Elvégre, ha az ember egyszer barátjának tud valakit, a némaságnál nagyobb dolgokat is megbocsát neki, talán többször is.
Nem. A bőrönd visszaköltözik. A szárnyasok várhatnak.
Nagy, kopott koffer. Valamikor barna lehetett, fém sarokpántokkal, csatokkal, fogantyúval. Eddig a szekrény tetején lakott, sok más doboz, kancsó, soha nem használt ócskaság társaságában. Meg is feledkeztem róla. Most itt ül velem szemben, a hokedli alig sejlik ki alóla, és szüntelen szólongat. Vajon mi lehet bennem? Vajon mi lehet bennem?
Nem vagyok egy nagy jellem. Próbáltam tudomást sem venni róla, kávét főztem, nekiültem írni, megetettem a tyúkokat, befogtam a fülem, győzködtem magam. Megjavítottam az ajtót, gondolkodást színleltem, tejet forraltam, elmosogattam. Ő nyert.
Itt fekszik az asztalon, gúnyosan kipeckelt száj az ürességben. És benne a sok, értelmetlen kacat. Egy kazetta, egy padlódeszka, egy beszáradt cipőkrémes doboz, egy fél bankjegy, egy törött tükördarab, kővé merevedett, megrágott kenyérhéj, és hasonló ostobaságok. Meg egy halom megsárgult, kifakult újságlap. Mert a kacatok mindegyike, kivétel nélkül, gondosan be volt csomagolva.
Hát ezekért. Ezekért őrizgettem ezt a gúnyosan visszhangzó bőröndöt egy évtizeden át, miközben számomra fontosnak tetsző tárgyaktól váltam meg, mert nem találtam nekik helyet az emlékezésre. Ezekért a vackokért adtam fel az elveimet, a megbántottságomat, az elhatározásomat. Ezeknek hagytam, hogy elvegyék évek óta rendíthetetlen nyugalmamat.
Le akarom venni a szemem róla, de nem tudom. Farkasszemet nézünk, a koffer kárörvendőbb, mint valaha. Muszáj csinálnom valamit.
Akaratlanul is az újság halomhoz nyúlok, kisimítok egy lapot magam előtt. Bambulok a papírra, de nem betűk és számok, csak egy elmosódó, sárga paca. Kezem a következő laphoz nyúl, simítok, bambulok. Simítok, bambulok. A rengeteg emeletes gyűjteménnyé rendeződik előttem. A legfelső lap tetején huszonhét évvel ezelőtti dátum.
Huszonhét évvel ezelőtti dátum. Miért? Barátom tíz éve, hogy elment, hogy rám bízta a bőröndöt. Tizenkét év. A következő. Éledni kezdek. Tizennyolc és fél. Huszonöt. Mindegyik újságon különböző dátum. Vajon mit jelent ez?
Ráz a zokogás. Nincs időm gondolkodni, a jelenetek kristálytisztán úsznak be a jelenbe. Külföldi évei alatt hazajön, pár napra csak. Megkeres, nincs sok időnk. Éjszaka van, minden zárva, rójuk a sötét utcákat, beszélgetünk, megváltjuk a világot. Alig húszévesek vagyunk. Búcsúzóul adni akar valamit, de nincs nála semmi, végül előveszi a pénztárcáját, az egyetlen, utolsó bankjegyét kettétépi, felét a kezembe nyomja. Ez örökre a miénk marad, csak együtt ér valamit, mondja, és eltűnik a feketeségben.
Általános iskola, szünet. Több napja nem evett, tudom. Engem anyám soha nem enged el uzsonna nélkül. Rendszeresen neki adom a zsíros kenyerem, ő meg állatkertet farag nekem faágakból.
Romos épület. Évek óta nem lakják, kifigyeltük, birtokba vettük, az üres falak között nagy terveket szövünk a jövőre. Idővel egész nagy társaságunk szerveződik, csupa huszonéves, forrófejű álmodozó. A titokban megszerzett, betiltott könyveket, iratokat egy padlódeszka alatt dugdossuk.
Úsznak a képek. Ráz a zokogás. Vajon hogy köszönhetném meg neki, hogy visszaadta az életemet?

A bejegyzés kategóriája: Próza
Kiemelt szavak: , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>