Radovan P. Cvetkovszki versei

A háztető

Radovan P. Cvetkovszki

Ma, amikor fülemet megütötte
a tetőről kiáltó mester hangja,
amint lombbokrétát tűzött
az épület legmagasabb pontjára,
eszembe jutott a mi házunk
építése, amikor nem volt mivel
befedni a házat.

A szüleim
a kezüket fektették a lécekre,
hogy elkészüljön a tető,
én és a testvérem a játékainkat,
lovunk a csontjait adta hozzá.

Sokáig sirattam a lovat.
Nélküle
kifosztottnak éreztem magam
és senkinek.

Hej, nyomorult évek,
amikor nem volt tető a fejünk fölött
és az sem volt mit ennünk,
gyermekjátékokról nem is beszélve.

Az emlékezés csalogánya

Ma reggel újra hallom a csalogányt.
Meg-megállok, majd befordulok
a kertkapun.
Kezemet tarkóm alá helyezve,
kényelembe helyezem magam.
Valaha is így hallgattam
a fülemüle énekét.
A távolságot is megtudtam saccolni
a hangja szerint…
ahogy lelkem elidegenülését.
Gyakran bonyolódtam bele
a szavakba, mint most is,
de mindig megtaláltam a hangot.
Szívemet követtem
a láthatatlan ingoványba.
Mostanában nap mint nap
keresem emlékeimben
a folyóparti képet,
de az egyre távolodik
és én újra gondolataim
kezdetén találom magam.

Balázs F. Attila fordításai

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>