Fehér Sándor versei

Fehér Sándor

Somlyói passió

Látni kellene. Beszélni kellene. Sokat beszélni.
Hogyan lehet meggyónni a hontalan világot?
Gyűrött szavakkal miképpen elmondani?
Bujdoklásból a fénybe. Járni is kellene. Látni is kéne.
Pusztina gyermeke, pogányul nap-köszönsz.
Labarium mutatja utad.
Látni. Égből lajtorja. Fa odvából kikapart kegyszobor.
Ó, Szűz Mária, Te hazaváró Máriácska,
itt csak a fenyő és a kereszt áll!
Hol az ember? Léha, egy darab… Látni kellene.
Ecetbe szivacsot mártok, és elrejtem kezem.
Zászlóaljak ünnepdelejes sorokban.
Valakinek pofacsontja zsoltárt zörög,
és már alig érti valaki. Varázspálca kellene, Pünkösd van!
Látni kéne. Stációk futnak fel a Kis-Somlyó oldalán,
igazi székelyek támaszkodnak egymásnak.
Nemzetségünk halandóság
a szentesített kegyelemben.

Egy marék földdel köszöntelek.
Ajtórésnyi a fény.
Költöző madár szeme horizontot keres.

Verstöredék a Megtérés sorozatból – No. 54.

szelíd, szomorú gonosztevő vagyok,
arcomon odaerősített babilon,
kikönyököl belőlem a csodálkozó hit,
és lila krétával írt újságból olvassa a híreket

úgy is hívhatnának,
hogy valami Nágelstejn vagy ilyesmi,
az is elképzelhető, hogy
ezen a héten bozótharcos leszek,
esetleg felfedezek valamit a gümőkór ellen,
talán egy másik utcába költözöm,
vagy balettiskolába járok majd minden nap,
pórusaimból halacskák úsznak elő,
örökbe fogadom magam,
bennem bujdosik egy ordoviciumi ammonita,
este kövön alszom
és mohón kiiszom, amit az orvos előírt

mindent érteni szeretnék, de csak olyan vagyok,
mint a vak bűvész, aki vak nyuszikat
húz elő egy feneketlen kalapból
és egyre csak azt mormolja:
túl diszkrét ez a játék

isten szabályai szerint,
isten kegyelméből

vagyok

Verstöredék a Megtérés sorozatból – No. 32

hónom alatt egy dobozt cipelek,
nincs rajta semmi felirat,
szövegdarabok vannak benne

a sorrendet keresem,
újra és újra elrendezem a szavakat:
vízszintes és függőleges csontok,
rajtuk ujjlenyomataim,
furcsa térkép, kusza földrészek,
szigetek végtelen tengeren,
egy másik világ arca

hozzászoktam, hogy  m a g a m
hordozzam terhem

férfi vagyok,
csak állok
m a g a m m a l  szemben,
előttem halmazaim

túlélem  m a g a m
egy megrepedt tükörben

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>