Gazdag Ági versei

Kínfolyam

Illusztrációs felvétel

először volt a kép, vele a fájdalom.
aztán az ütés. majd a gyónás.
matematikai képleteket gyártva néztem,
mit művel velünk isten. Apám.

aztán Krisztust látva elsírtam,
elsírtam a gyerekkorom, és tűrésem,
elsétált a düh, nem hívtam,
jobban mondva: eldobtam.
azóta tudom, nincs már sok évem.

féltem utálni. s elbírtam egy háton!
szerintem ezek a fölös gondolások.
kijelölni okot okozatot, jelzőlámpát
a kín útvesszőben. nagyon fájok.

nem áltatom magam: rég ez megy.
három éve? inkább tizenhárom?
vagy kezdettől fogva huszonhárom?
keresek valamit és nem találom.

30 fok van. tűző napsütés.
torkom, tarkóm, halántékom
térdem talpam szédülés.
feszülnek a lét kapcsai. látom.

megindulok a Duna felé,
szép minden, nadrág trikó.
leülök egy padra. nézem
hűs vízen az uszályhajót.

s elképzelem, milyen szép,
hogy a múltat viszi más
vidékre, partra, a halál elé.

Egyszerű téli vers

egyszerű vers kéne. spontán, mint a köszönés.
legyen hétköznapi. s a képek benne tömörek.
kell a tiszta beszéd. úgy kell, mint az ölelés.
tea ébredéskor. cigi. s néha a kész szöveg.

esténként pékségbe megyek. késve. mikor zárnak.
idegen arcokban kutatlak, képzellek másnak.
majd kettesével szedem a lépcsőt, hogy te is lásd
hófehérben a fákat, s holtak felett a gyertyát

mint útszéli lámpát. mert sétálni okos dolog.
például rájöhetsz, olyan vagy, mint az évszakok.
nyáron kicsattansz, mint pattanás a kamaszon.
végül aszalt leszel, mint a gyümölcs is, ha koros.

ősszel minden lehull, földet ér, kicsit meghalsz.
mint éjfél előtt az óra, megáll, s az utolsó hang.
fáradsz, sóhajtasz pohár bor után, elhallgatsz.
megadod magad a csöndnek, s a szív beleszakad.

és a tavasz. megzavar. úgy hazudik, hogy remél.
egyszer csak felbukkan, rád nevet, holott tegnap
a tegnap még csitított, karácsonyfa alatt, ne félj.
mert van abban valami szép, ha a tűz plafonig ér.

látod, fákat is csak úgy, ha dől vagy pucér meztelen.
van egy mondat, nem hagy nyugodni. mert szemtelen.
„végemben a kezdet” s a kezdet, mint a vég kezdete?
szóval, folyton csak az elmúlás. csoda, ha reszketek?

s ha már egyszerű a vers, vallani is kéne most,
vallani őszintén. de suta vagyok, mindig más jön.
legyen Pilinszkytől a „lehet a legjobb szeretőd,
végül mind összevérez”. a Tél jó. igazat mond. 

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>