José Eduardo Degrazia

 

Holt tengerpart

José Eduardo Degrazia

A halász kezében
megvillanó
hal
egy holt
tengerpart
fényére emlékeztet
a szememben.

Kisgyermek kék kalapban

Délben
járdát seper
egy asszony.
Elmerülök
az időben,
anyámat látom,
a járdát söpri,
kisgyermek vagyok
kék kalapban
és kék nadrágban
nagyon, nagyon
régen.

Nem szükséges

Május havában
megállították a napot
ablakom előtt a madarak.
Ráérősen reggelizek fészkek között,
sápadt női arc társaságában
régi faasztalon
a légzés kései.
Nincs szükség a versekre
– gondolom,
mégis tovább írom őket!

Vers Edgar Allan Poe-nak

A holló varázsszerét
tettem
kalapomba,
sötét patkányok
kopognak az
Ég ajtaján.

Gerlék álma
az éj sötétjében,
és egy szűz arca
a tükör közepén.

Fekete macskákat látok
átmászni az éjszaka falain,
magányt kongnak a harangok
beesett mellemben.

Csenddel tömtem be
az ősz füleit,
hegedűmet az ég
csillagainak adtam.
– Félek – szólt,
de nem ébredek fel.

Hal a tengerben

A fantázia tombol,
a madarak furcsa
éneket zengenek
az éj leple alatt.

Összeterelem gondolataimat,
látom az özvegyek ruháit
és a fény virágait,
ablakcsukódás, autózúgás.
Hajnali álmom
egy forró tea,
hal szeretnék lenni
a tengerben.

Balázs F. Attila fordításai

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>