Nichita Stanescu

Őszi érzés

Nichita Stanescu

Megjött az ősz, takard be szívem valamivel,
egy fa árnyékával, vagy inkább a tiéddel.

Néha félek, hogy nem látlak többé,
hogy erős szárnyaim nőnek az égig,
hogy menedéket keresel egy idegen szemében,
és az lezáródik egy üröm levelével.

És akkor szótlanul a kövekhez lépek,
fogom a szavakat és a tengerbe ölöm.
Füttyentek a holdnak, az égre csalom,
és egy nagy szerelmet varázsolok.

Jog az időhöz

Egyfajta paradicsomban élsz,
melyben nem mondanak szavakat.
Néha megmozgatja egyik karját
levelek hullnak eléd.
Ovális arca oldalról jövő fény
felé hajlik, sok a sárga benne,
és még több lustaság,
trambulinokkal a halálugráshoz.
Nyugodt természeteddel
felhőkbe emeled a városokat,
és a másodperceket az óra déli
felére költözteted,
amikor a levegő hideg lesz és lila
és az est Térképe szegély nélküli,
alig tudok életben maradni,
elbambult szemmel képeket lélegzek.

Balázs F. Attila fordításai

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>