Ulrike Almut Sandig

egy süllyedő hajón

Ulrike Almut Sandig

úgy tévedünk el ezeken a folyosókon, mint
a történelem összes süllyedő hajóján:
a fizikának és az igazságnak számodra nincs jelentősége.
ami fontos, a saját lélegzetvételed futás közben
és az a bizonyos tábla a falon ( itt jártam már valamikor)
a lényeget a többiek már feljegyezték a szűk folyosókon
az idő nem más, mint saját lépésed a mozgó fapadlón (hazafelé)
és a padló alatti dolgok legendája: fémlemezek,
áramvezetékek, a sötétben kihűlt víz.
arra az esetre ha nem tartod magad vissza,
a szobában rád vár az asztal, szék + ágy + 1 idegen, aki
ugyanazon az úton tévedt erre, amelyiken te is jöttél,
egymás mellett fogtok feküdni,  meleg lélegzetetekkel
az állandó gyorsasággal közeledő falakat tartjátok fenn
a történelem folyosóján, egy süllyedő hajó fedélzetén.

a széttáncolt cipők

a lány az anyja régi menyasszonyi ruhájában
nyakán kiszívott kék folt

a fiú, fején könnyű fémkorona
alatta összeragadt a haja

arcán szomorúság
talán ahhoz is elég lenne,

hogy a színpad szétessen alattuk.
így álltak egymással szemben

egymást nézték,  nem vesztve
szem elöl a másikat,

nehogy a másik megmozduljon
az előadás vége előtt.

(a cipők már régen széttáncolva)
a függöny legördült

egyszerre fordultak hátra
egyszerre fordultak el.

Csekei-Thiele Enikő fordításai

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>