Balázs F. Attila

Nyitva felejtett ajtó

Balázs F. Attila

pormacskák a legeldugottabb
helyeken
őrzik a hangulatokat
illatokat
titkokat
amikor elmentél itt felejtetted árnyékodat
elterül itt a dolgokon
egykedvűen
mint egykor te a heverőn

ütőered lüktetései más testben indítanak el
hullámveréseket

nyitva hagytuk az ajtót emlékezetünkön
és most csapkodja minden kódorgó szellő?

a szavakat úgy rakosgatod
mint kirakósban a formákat
nem sikerül befejezned
újrakezded folyton
végignézed
az érzelmek
haláltusáját

üvegcserepek csillognak
a hozzád vezető úton
még nem tudom:
elindulok-e mezítláb feléd

Megugatnának a kutyák

mindenki alszik
te nem alszol
verseket olvasol
a macska néha kinyitja félszemét
és rád sandít

szokatlan hangokat
ad időnként a komputered
vagy a telefonod,
jelentkezik valaki
vagy sms érkezik

egyedül
vagy valahol
máskor nem egyedül
én rád gondolok
te nem gondolsz semmire

csak érintésre mozdul meg
benned valami
mint amikor áramot kap
egy szerkezet

tanulok felejteni
nem megyek a világodba
megugatnának a kutyák

Villon nyakkendője

megkeményedik ajkad
mikor
Villont vagy József Attilát szavalsz

szemed a távolba mered
mintha haragudnál
vagy
megfeledkeznél rólam

féltés mocorog
a rothadó fészekben
mely visszavárja
az elhajhászott madarakat

a sötétre váltó égen
mint kivetítőn
Villon megigazítja a kötelet
sebhelyes nyakán –

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>