Kovács Jolánka

Dobozos szeretők

Kovács Jolánka

– És szeretőd van-e már, kislányom? – kérdi Borbálától a nagymamája.
– Már van, nagymami – mondja Borbála.
– Na, hála istennek. Hát ugyan kinek a fia-borja?
– A Tamás Gézáé, nagymami.
– Az meg kicsoda? Idevaló?
– Nem idevaló. Messzi országba való. De már nem él.
– Isten nyugosztalja szegényt. No és hogy hívják a szeretődet?
– Őt is Tamás Gézának hívják.
– Tamás Géza… Két neve van?
– Á, dehogy. Csak egy.
– Te lány, ne játszogass velem. Most Tamás vagy Géza?
– Géza.
– Nem mondom, szép név. És hol lakik?
– A dobozban.
– Milyen dobozban?
– Abban a dobozban, amiben mutattam neked Lajos bátyámékat. Ahogy sütik a húst a rostélyon.
– Hogyhogy a dobozban sütik a húst?
– Nem a dobozban sütik. Csak a dobozban lehet látni a fényképet, ahogy sütik a húst. Még mondtad is, hogy milyen szép világos ez a doboz, és milyen tisztán látszanak benne a Lajosék.
– Aha, most már értem. Abban a dobozban van a szeretőd fényképe is?
– A Géza van benne, nem a fényképe.
– Abban a dobozban? Ugyan már! Az egy nagyon keskeny doboz.
– Igen, de a Géza benne van, isten bizony.
– Te csak ugratsz engem, kislányom. Pedig mennyit gondolok rád… Hogy mi lesz veled? Mindig csak az a válás, meg a válás… Elválsz, férjhez mész, elválsz, férjhez mész. Mikor jön már meg az eszed?
– Csak kétszer váltam el, nagymami.
– Éppen elég. Most meg jössz nekem ezzel a dobozzal. Mondd meg őszintén, hogy még mindig nem találtál senkit. Bár az is csak elszomorít. Mikor voltál nálam utoljára? Alig három hete.
– Igen, karácsonykor.
– Akkor is kérdeztem, van-e szeretőd, és azt mondtad, hogy nincs.
– Nem is volt még akkor. De most van.
– És a dobozban lakik?
– Igen.
– Abban, amiben a Lajosék fényképét néztük?
– Abban, nagymami.
– A nagy zöld szobában, ugye?
– Igen.
– Miket beszélsz, te jó isten! Azt akarod mondani, hogy az a Géza a zöld szobában lakik? Te meg bejársz a zöld szobába, hogy találkozgass a Gézával?! Mindjárt elájulok…Nappal megláthatnak, este meg zárják a kaput, a bejárati ajtót… Hogy csinálod? Egyáltalán, mi történik veled, kislányom?!
– Jól vagyok én, nagymami.
– Jól vagy? Micsoda beszéd ez? Az istenre kérlek, menj orvoshoz. Az egyedüllét kikezdi az embert, tudom én… Nekem hiányoztok, de jól elvagyok itt… Négyen vagyunk a szobában, és olyan jókat beszélgetünk, igaz, hogy a Maris nagyothall, hát mindig kiabálni kell, hogy ő is értse, a Teréz sokszor az idegeimre megy, de elvagyunk azért…
– Nagymami, a Géza nem a zöld szobában lakik, és én nem járok be ide, hogy találkozgassam vele.
– Na hála az égnek! Már a frász kezdett kerülgetni. Tudod jól, hogy itt, ebben az épületrészben csak nők laknak. Még épp egy Géza hiányozna… Menjél orvoshoz, szívem. Ígérd meg nagymaminak, hogy elmész. Addig, amíg nem késő.
– Nincs semmi bajom, nagymami. A Géza pedig tényleg a dobozban lakik. De nem a zöld szobában. Vagyis lakhat abban a dobozban is, ami a zöld szobában van, de bármelyik másikban is. Az enyémben is, ami otthon van. Vagyis nemcsak hogy lakhat abban is, hanem abban valóban benne lakik.
– Borzalom…! Ne is mondd tovább. Úgyse értek semmit az egészből, csak összezavarsz. De tegyük fel, hogy te jól vagy, és ebben a doboz ügyben van némi igazság. Milyen magas az a Géza?
– 172 centi.
– És belefér a dobozba? Az a doboz kisebb, mint egy televízió, nekem ne mesélj, láttam.
– Jó, legtöbbször a feje van a dobozban.
– A feje? Beledugja a fejét a dobozba?
– Nem dugja bele. Ül a doboz előtt, és én a dobozban látom a fejét.
– Te tényleg viccelsz velem! Ha nem dugja bele, akkor hogy kerül a feje a dobozba? És mit mondasz, hogy egészben is belefér?
– Bele bizony. Mondjuk, ha egy métert hátrál, akkor belefér.
– Hátrál? Minek hátrál? Azt mondod, ha hátrál, akkor belefér a dobozba. Ne nézd már szamárnak nagymamádat. Hiszen ha hátrál, akkor kilép a dobozból!
– Nem lép ki. Az ő doboza a szobájában van, és a szobában hátrál egy métert.
– Na tessék! Ezek szerint a Géza mégsem a dobozban lakik, hanem a szobájában.
– A szobájában is lakik, de a dobozban is.
– Nem akarok durva lenni, kislányom, de szerintem itt nemcsak neked van bajod, de a Gézának is. Te azt állítod, hogy a Géza a szobájában is lakik. Akkor miért nem mész el egyenesen a szobájába? Vagy egy diszkrét kávézóba, ahol találkozhattok? Mint a normális emberek. Mint a normális… férfi és nő.
– Mert a szobája nagyon messzi van, egy messzi országban.
– Úristen, hát nem vagy képes közelebbit találni?
– Úgy látszik, nem.
– Persze, mert válogatsz. Mindig is válogatós voltál. Addig válogatsz, hogy egyszer csak kikötsz egy doboznál. Megáll az ember esze. Egy doboznál! Nem tudom elhinni! Édes gyerekem, nincs abban a dobozban semmi. Csak képzelődöl. A legszebben kérlek, menjél orvoshoz.
– De nagymami, a Géza tényleg benne van a dobozban.
– Irgalmas isten, ne hagyj el. Na jó. Hadd lássuk. Milyen szeme van?
– Világosbarna.
– És a haja?
– Sötétbarna.
– Göndör?
– Nem göndör. Egyenes szálú, és a válláig ér.
– Valami huligán.
– Nem huligán.
– Akkor meg szemfényvesztő. Ki tudja, hogyan csinálja mindezt.
– Mit?
– Egyáltalán azt, hogy a dobozban van, és csábítgat téged. Ki tudja, ki ez. Nagyon vigyázz…
– Mire vigyázzak, nagymami?
– Mire, mire… Ez a Géza lehet egy kém is… Vagy nőkereskedő. Beszervez valami bandát, és azok… Jaj, istenem… Jönnek éjjel, betörnek, és elrabolnak téged. Aztán meg eladnak… Sose látlak többet… Most jut eszembe! Uramisten… Megjavították a zárat a kapudon?!
– Nyugodj meg, minden éjjel zárom a kaput. És ne képzelődjél, a Géza nem kém, nem szemfényvesztő és nem nőkereskedő. Ő nagyon kellemes ember.
– Persze, én vagyok az, aki képzelődöm… Honnan szeded, hogy ez a gyanús alak egy kellemes ember?
– Beszélgetni szoktunk.
– Igen? Messzi lakik, mint az eszkimók. Azt mond, amit akar. Te meg beveszed. Negyvenévesen!
– Negyvenkét éves vagyok, nagymami.
– Akkor is! Még elcsavarja a fejed, onnan, a dobozból. Akkor már inkább az újsághirdetések. Mondtam már, hogy nézz bele az újságokba, találj egy rendes férfit… Istenem, annyi a magányos ember…És aki már az újságba tesz hirdetést, hogy társat keres, az annyit csalódott, hogy majd meg tudja becsülni a társát…
– Nem nézek bele az újságokba. Nekem a Géza kell.
– Évekig fogod bámulni a dobozban a Gézát.
– Nem fogom évekig bámulni. Majd előbújik.
– A dobozból?
– Nem a dobozból. Élőben bújik elő, majd, ha találkozunk.
– Hooogyne… Azt hiszed, nem láttam még fán baglyot? Úristen… Szóval ő a dobozban van, te pedig bámulod. Gyönyörű kapcsolat. És ő látja, hogy te bámulod őt?
– Persze hogy látja.
– Nocsak.
– Igen, ő a dobozból lát engem, mert amikor beszélgetünk, én benne vagyok az ő dobozában. Ő meg az enyémben. Érted? Így látjuk egymást, és így beszélgetünk.
– Csak annyit értek, hogy ez egy agyament dobozolás vagy mi. És mi köze ennek a szamárságnak akkor a zöld szobához?
– A zöld szobában is láthatjuk egymást. De nemcsak ott.
– Ezt se értem, de tegyük fel, hogy így van. Hány éves ez a Géza?
– Ötvenöt.
– És hosszú hajat visel? Neked ez sem gyanús? Ötvenöt éves ember, és hosszú hajat visel! Ez valami csapodár. Egy szívtipró, romlott nőcsábász. Na még az hiányzik, hogy beleszeress. Borikám, kérlek… Vedd elő a józan eszed… Hát ezért jártál olyan sokáig iskolába? Egyetemre… Szegény apád, mennyit gürcölt azért, hogy végigjárd azt a magas iskolát… jobb is, hogy már ott van, ahol van… legalább ne lássa, ne tudja, hova jutottál…
– A Gézának nagyon jól áll a hosszú haj.
– Megigézett a hosszú haja? Jaj neked, drága kislányom…
– Ugyan, nagymami, dehogy…Nem annyiból áll az egész…A Géza kedves ember, intelligens. A tekintete igéző, és a mozdulatai…
– A mozdulatai? Még mozog is? Irgalom atyja, ne hagyj el. Hogyhogy mozog? Abban a szűk dobozban? Nem elég, hogy alig fér bele, még feszeleg? Egyáltalán, minek feszeleg? Most már tényleg nem tudom, nevessek-e vagy sírjak…
– Nem feszeleg. A dobozban látom például, amikor cigarettára gyújt.
– Jót pipázgattok együtt… el tudom képzelni. Na, te sem fogsz leszokni a dohányzásról egyhamar… Te jó ég, mit is beszélek! Vagyis mit mondtál, te Bori?! Hogy a dobozban cigarettáztok? Neked tényleg elment az eszed, kislányom. A dobozban? És ha begyullad? Hogy is kaptok levegőt a füsttől, azon a kis helyen? Na, elegem van. Te a bolondját járatod velem…
– Komolyan beszélek, nagymami. Nem gyullad be a doboz, ne félj. A szobában gyújtunk cigarettára. És az látszik akkor is, ha a dobozban vagyunk.
– Hülyeségeket beszélsz, kislányom. Most már megint nem értem: a szobában találkozgattok ti vagy a dobozban?
– A dobozban.
– Hiszi a fene.
– Pedig igaz.
– Igen?! Akkor ismételd meg: van egy Gézád, aki a dobozban lakik.
– Igen, van egy Gézám, aki a dobozban lakik.
– És az a doboz a zöld szobában van. Így igaz?
– Hát nem éppen. Vagyis lakhat abban is.
– Az elején nem ezt mondtad. Azt mondtad, hogy abban a dobozban lakik, ami a zöld szobában van. Amiben a Lajosék is benne vannak.
– Jó, így is mondhatom. Abban a dobozban van.
– Mutasd meg nekem. Akkor elhiszem.
– Mutassam meg?!
– Igen. Ott, a zöld szobában.
– Nem biztos, hogy most benne van, nagymami.
– Ha benne lakik, ott kell lennie. Te mondtad, hogy benne lakik.
– Igen, de…
– Semmi de. Gyerünk. Látni akarom.
– De miért? Te tényleg nem hiszel nekem…
– Én csak a szemeimnek hiszek. És… én ezt nem bírom el… Nagyon félek, hogy olyan bajod van, amiről magad sem tudsz… Ha meglátom, hogy benne van, megnyugszom.
– Hát jó… gyerünk.
*
– Én itt csak a kék eget látom.
– Várni kell egy kicsit, hogy bejöjjön a kép.
– Milyen kép?
– A Géza képe. De nézd, már itt is van.
– Aha, szóval ő az. Gyanúsan jóképű. De hát ez csak egy fénykép.
– A Géza tényleg jóképű, csak te nem akarod elhinni.
– Élőben akarom látni, akkor elhiszem. Bár, jóképűnek lenni egy dolog… Ez itt a bejárat a dobozba?
– Úgy is mondhatnám. Most szólok neki, hogy jöjjön elő.
– Így szoktál neki csengetni?
– Igen, így.
– Szerinted itthon van?
– Látod ezt a kis zöld falevelet lent, a jobb sarokban? Ha az zöld, az azt jelenti, hogy itthon van.
– Akkor mért nem jön elő?
– Várunk egy kicsit.
– A férfi dolga, hogy várjon a nőre. De hogy te várakozol egy férfire… úristen… Mondtam, hogy itt valami nagyon nem stimmel. És tessék: itthon van, de nem hajlandó előbújni.
– Lehet, hogy a fürdőszobában van. Vagy kiment az udvarra.
– Hm… bánja is, hogy te keresed… Te meg magyarázod a bizonyítványát…
– Megesik, hogy nyitva a doboz, és ő még sincs benne.
– Itt ülünk már tíz perce, és ő sehol.
– Még előjöhet.
– Persze, holnap reggelig biztos. Képes lennél addig várakozni rá.
– Á, nem, nagymama, lassan haza kell mennem. Majd máskor megpróbálom előhívni neked a Gézát.
– Fölösleges. Már mindent értek.
– Micsodát értesz?
– Azt, hogy itt két lehetőség van. Jaj, mi lesz veled, kislányom…
– Ugyan, nagymami. Melyik két lehetőség?
– Ide figyelj. Én erről a Gézáról most elmondom neked a véleményem, de tudd meg, most beszélek róla utoljára. Én ezt nem bírom ideggel… mert látom, hogy a vesztedbe rohansz.
– Mondd már a két lehetőséget, légy szíves.
– Tönkreteszed az életed, bármelyikről is van szó. Na, mondom: az egyik az, amit már mondtam az elején. Hogy képzelődöl, valami bajod van. Hogy Géza nem létezik. Te ezt a fényképet láttad életre kelni, beszélni… Őrület… Orvoshoz kell menned, okvetlenül. A másik…
– Hallgatlak.
– Még mindig nem jött elő, igaz?
– Még mindig nem.
– No tehát, a másik lehetőség, hogy létezik a Géza. De!
– De?
– Láttad te a bejáraton azt a három apró kis lyukat?
– Melyik három kis lyukat?
– Amikor rácsöngettél, a doboz bejárati ajtaján volt három kis lyuk, egymás alatt. A vak is látja: azok a kémlelőnyílások.
– De nagymami… Az csak a dobozban van! Hogy is magyarázzam…
– Nekem nem kell magyarázat. Kikémlelt az egyik lyukon.
– Igen?
– Világos. Ha kinézel a kémlelőnyíláson, téged nem lát az, aki az ajtó előtt van, igaz?
– Igaz, de mi köze ennek a Gézához…?
– Még hogy mi köze! Megmondtam én neked, hogy miféle, ha létezik is… A jó isten mentsen meg tőle…
– Dehát miért, mondjad már… Kikémlelt a lyukon a gazember… És velem nézett farkasszemet… Hát majd hülye lesz előbújni.

A bejegyzés kategóriája: Próza
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>