R. Nagy Krisztián

Rács mögött

R. Nagy Krisztián

A lány a rács fölött tanácstalan volt, mint aki elveszítette egy fontos végtagját. Fél élete a mobiltelefonján volt, a rács belső oldalán, elérhetetlen távolságban.
Viktóriának hívták. A húszas évei elején járt, szőke haja és tökéletesen ívelt arca kislányos benyomást keltettek. Egy napbarnított arcú rendőrtiszt hamarosan a segítségére sietett, és megnyugtatta, hogy az illetékesek úton vannak és belátható időn belül visszakapja a mobilt. Addig is, javasolta a férfi, beülhetnek egy kávéra.
Teltek a napok. Francesca, a kávézó molett pincérlánya észrevette, hogy Viktória boldogtalan. Gyakran, amikor a rendőrtiszt nem figyelt, a rácsos csatornanyílást nézte sóvárogva. Mindez feltűnt Harvey Quinnek, az élő szobornak is odakint, de ő nem mozdult.
A doktor fura figura volt. Magas, vékony, ötven év körüli férfi. Tárgyilagosan beszélt, mondandója gyakran érthetetlen volt a sok idegen kifejezés miatt. Minden szerdán megjelent, és elbeszélgetett a rendőrrel. Láthatólag jó barátok voltak.
Teltek a hónapok. Francesca gyakran kiment Harvey Quinhez, az élő szoborhoz. Egyik ilyen alkalommal egy öreg, púpos alak szólította meg őket a szomszédos kukából. Pál úr volt az, a félarcú hajléktalan. Elmondta nekik, hogy esténként néha látja, ahogy a rács mögött segélykérőn felvillan a mobil kijelzője. Hárman elhatározták, hogy segíteniük kell.
Francesca arca kerek és barátságos volt, szájszegletében apró ráncokkal. Mindig a legjobbat feltételezte az emberekről, így a következő nap, egyszerűen megszólította Viktóriát, nem segíthet-e, mert úgy gondolja egy seprűnyéllel elérné a telefont a rácson keresztül. A rendőr gorombán csendre intette azzal, hogy az illetékesek úton vannak, a doktor pedig hidegen odavetette, hogy ne interferáljon, kérem szépen, a biztos úr pontosan tudja mit csinál.
Francesca és Pál úr az éj leple alatt kihalászták a telefont a rácsok mögül, amíg Harvey Quin, az élő szobor őrt állt.
Teltek az évek. A tiszt és Viktória még mindig kávéztak, az illetékesek továbbra is úton voltak, és a doktor is minden szerdán megjelent.
Egy esős január harmadikán, a kávéház ajtajában megjelent Pál úr, rendőrért kiabálva. A tiszt elnézést kért Viktóriától és megkérdezte mi a gond. Harvey Quint, az élő szobrot ellopták! A rendőrtiszt szitkozódott, mégis ki lopna el egy élő szobrot, főleg egy olyan ízléstelent, mint Harvey Quin. Egy emberrablási ügyet azonban nem ignorálhatott, így a nap hátralévő részében az eltűnt élő szobor után kutatott az esőben.
Viktória öröme leírhatatlan volt, amikor Francesca átnyújtotta neki a telefont. Megölelte a pincérlányt és Pál urat, és azt mondta, adják át köszönetét Harvey Quinnek, az élő szobornak is.
Amikor a tiszt bőrig ázva visszatért, Viktóriát már nem találta a kávézóban. Kérdésére Francesca mosolyogva azt felelte, amíg távol volt, megérkeztek az illetékesek, Harvey Quinnről, az élő szoborról pedig kiderült, hogy a mosdóban volt. A rendőrtisztet egy pillanatig elfogta a düh, aztán csak legyintett. Arra gondolt, van még hal a tengerben.

A bejegyzés kategóriája: Startkő
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>