Z. Németh István

Skicc

Z. Németh István

Sétáló álmok vagyunk, barátaim
egy nagy és ismeretlen úr
félelmetes elméjében.
Börtönünk őre bőkezű és kegyes.
Megengedi, hogy egymással
eszmét cseréljünk,
miközben csíkos mezben
körbe-körbe kerengünk
a történelem véres börtönudvarán.

Egy hangulaton bár összeveszünk,
de kicsöppenő haragunk
felszárad gyorsan a múlt
hártyapapírján. Néha megrezzenünk,
főleg viharok idején,
vagy ha a nagy sakkjátékos
az orrát fújja. Ennyi csak,
miért is lenne több.

Múzeum

reggel amikor felébredsz
tele van az ágyad kérdőjelekkel
hideg rugókként mászkálnak testeden
lazán lesöpöröd őket
a tükörből visszanéz
egy vén rockzenész
zsebedben megfagyott összhangzatok
csörögnek míg jegyedet kiváltod
az autóbusz befagyott ablakára
képzeled az induló nap pontos térképét
de hat kilométerrel odébb
már a nyakadba olvad minden
végül egy ismeretlen város főterén
szállsz ki
tétován a múzeum felé indulsz
de biztos kézzel festett
szép illusztrációk helyett
ott is buszsofőrök rockzenészek
kérdőjelek s a gyermekarc
mindenütt önmagadba botlasz

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>