Péter Erika

Halogatott szavak

Péter Erika

Lebontott épület
üres telkén állok;
már nem tudom
hányszor,
s nem tudom miért,
vétek kihagyni
a pilleérintést is,
ami elől szemünk
vagy szavunk kitért.

Ugyanott és annál
a tükörnél várom,
hogy elindulj végre,
megmozdulj felém,
visszanyelt szavaim
pirulnak az ágyon,
gyűretlen lepedőm
s nyomatod helyén.

Halogatni, s halni;
összecseng a nyelvben,
mind a két történés
egy tőből fakad,
s ha nem létező háznál
eszmél fel az ember,
az utolsó busz után
hiába szalad.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>