Mirtse Zsuzsa

Elmaradt negyedik napjaink

Mirtse Zsuzsa

A test templomában
hirtelen
felismerik a végességet

egymásba tekeredő lábak kezek
akár a gorgók fején a hajkígyók
a halhatatlanságot keresik
a pillanat pecsétes párnái között

hív szólít valaki
bor víz olaj
csészében felfogott vér
vérben fehérre mosott ruhák

megfelelni
a negyedik nap reményében

talán rosszul határoztam meg az időt
vagy az áldozat nem volt elég értékes
folyónak szó nem vethet gátat
vétket félelem nem tarthat mederben

a negyedik nap csavarog
nem talál haza hozzám
nem tudom mikor távolodom és mikor
közeledem a középhez

a harmadik nap a megállt órák napja
a harmadik napon megállt az órám

most nem érdemes meghalni semmiért

 

Sötétek ma itt a vizek

Hallgat a túlsó part, álmatlan a csönd
az Apátság öreg falai között.
Égi malomban az időt felőrlik,
leégett megint a nádas, azt mondják.
Megnyugtató, hogy mindez évről évre
így van. Egyszer minden kiegyenlítődik.

A vízen nem jár senki, csak egy kis hal
ezüstös teste ring rajta szelíden.
Sötét és világos benne megbékül,
a végtelen a változóra fekszik,
valahogy így kellene megérkezni
egyszer, sírás és alkudozás nélkül.

Két öreg csónak halkan összekoccan,
tisztulna a vér, mint a zavaros bor,
az égben egymást keresi két tenyér.
Jó lenne tegeződni az élettel,
asztalhoz ültetni, vendégül látni,
van szőlő és dió, még friss a kenyér.

A parti nyárfák hámló törzse alatt
konok körökben hízik a faidő,
csak az tudja meg, hány évet őriznek
magukban, aki majd kivágja őket.
Nem érdekes, hogy miért és mit hiszek.
Őszidő. Sötétek ma itt a vizek.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>