Sebestyén Ádám

A szakítás mámora
(Thiele-Csekei Enikő Szakítópróba / Zerreisprobe című kötetéről)

Thiele-Csekei Enikő Szakítópróba /Zerreisprobe című kétnyelvű kötete az AB-ART Kiadónál jelent meg 2012-ben. A kötet borítóján (mely Balázs Béla munkája) egy éppen kettényíló, vörös és sárga színű, nonfiguratív ábrákkal díszített, szívformájú tárgy látható. Bár a kép és a cím még nem teszik egyértelművé, hogy a szakítás egy kapcsolat megszűntére utal, az viszont érezhető, hogy a kötet uralkodó hangneme a teljességérzet hiánya, egy elemeire bontott, szétszakított érzelmi állapot. A címbeli szóösszetétel második tagja (próba) azonban módosítja a szakítás jelentését annyiban, hogy azt egy még meg nem történt eseményként (lehetőségként) a jövőbe transzponálja.
A kötet szövegei többnyire néhány soros versek (leszámítva az utolsót, az impressziók trojkával a háttérben címűt). Rövid terjedelmük a címben megfogalmazott, töredékes állapotot juttatja eszünkbe. Nem ritka az sem, hogy a vers egyetlen sorokra tördelt mondat: „áldozat vagy / attól a pillanattól fogva / mióta légynek álcázva magad / fekete özvegyként csetelsz / és botolsz a billentyűkön / míg ujjad megnyomja – delete” (a világhálón fennakadva). A versek többségéből hiányzik a központozás, és az is előfordul, hogy a vastagon szedett cím maga az első verssor. A kötet tartalmi összefüggéseit elsősorban az ismétlődő képek és motívumok teremtik meg. Erre található példa a párhuzamos, a Trója ledöntött falai fölött és a tenyeremre című szövegekben, ahol az összeszorított ököl, illetve az ujjak közt folyó homok képe ismétlődik.
A kötet verseiben uralkodó hangnem az ambivalens (illetve ellentmondásosnak tűnő) szerelem pozíciójából szólal meg. Ennek az ellentmondásnak a lényege, hogy a szerelem egyszerre jelent mulandó, már csak nyomaiban, emlékeiben felidézhető érzést, valamint még mindig átélhető mámort. Az előbbi érzés fogalmazódik meg a Trója ledöntött falai fölött soraiban: „szám néma sikolyra tátva / próbálom kitapogatni / szerelmünk rég elporladt vázát / ujjaim között homok folyik / a halott tengerbe”. Ehhez hasonlóan a párhuzamos is mitológiai témát, egészen pontosan egy, a szerelem visszanyerésének lehetetlenségét jelképező hőst idéz meg: „ökölbe szorítom hogy / ne lásd ahogyan / tenyeremben / Orfeusz fáradtan lehunyja szemét”. A szakítás utáni állapotot sejtetik a következő sorok, sortöredékek is: „szilánkjai között / tanultam hozzád érkezni / nem serken vér a talpamból / szerelmünk fakírjává váltam” (vonzások és sikolyok), „ujjaim közül mint homok / folyik a hazugság − / a feloldozás örökre elnapolva” (tenyeremre). A keresés hiábavalósága és a folytatás reménytelensége a látomás című versben a legnyilvánvalóbb: „kis lyukat leheltem / a jégvirágos ablakon / a fényt keresve / napfogyatkozás volt”. A fényt kereső és fénymentes világra bukkanó lírai én a legjobb metaforája annak az érzésnek, amely a régi szerelmet már csak emlékezés útján tudja felidézni. A napfogyatkozás motívuma egyébként a holdóra soraiban is visszatér, itt azonban már nem a fényt kiiktató, hanem a fényhez hasonlóan emlékké váló, múltbéli érzések metaforájaként: „elfogyott a hold ezen az estén / csillagport pergetek / ujjaim közt / elmúlt napfogyatkozások / heve telíti életünk homokóráját”. Ha a homokóra a tovatűnt szerelmet jelenti, akkor a vers a zárása egy olyan konkrét célt fogalmaz meg, mely ezt az állapotot hivatott visszafordítani: „megfordítom a homokórát”.
Ez a vágy, a szerelem újraélésének a lehetősége legtöbbször a mámorban ölt testet: „túl közelre merészkedtél / megolvad a viasz / megfeszült testeden / szárnyad összecsukod / átadod magad mámoromnak” (zuhansz ördögi sebességgel). Ez a törekvés a tovatűnt szerelmet, valamint annak mámorító emlékét állítja ellentétbe egymással, ahogy ez a sivatagi szomjból, a kötet egyik legjobban sikerült szövegéből kiderül: „a könny íze / kiszáradt nyelvemen / édessé keseredik / pórusaimban mámorrá / teljesedsz / emlékszel / a mesében Pinocchio életre kelt…”. A sorok ellentmondásossága az édes és keserű érzetének az egymásba játszása, mely az érzelmek kuszaságáról, ellentmondásairól tanúskodik, a zárlat pedig az élettelen szerelem feltámasztására irányuló vágy.
A szövegek értelmezését a kétnyelvűség is befolyásolja, hiszen a német és magyar nyelvű szövegek nem mindig tükörképei egymásnak (ami a fordításban amúgy is lehetetlen). Erre példa a következő két szöveg: „a valami hiánya / úgy terpeszkedik / meztelen lelkemen / mint novemberi ködök / a csupasz faágakon”: „dein Fehlen / breitet sich über meine / entblößte Seele aus / Novembernebel / zwischen kahlen Ästen” (a valami hiánya [dein Fehlen]). A legszembetűnőbb különbség a címben rejlik, ugyanis a német fordításban a hiányod szerepel, mely jobban illeszkedik a fent kifejtett szerelmi tematikába.
A Szakítópróba versei nem hatnak mindig egyenlő erővel az olvasóra, hiszen a kötet legjobb verseihez képest a többi kevésbé sikerültnek tűnhet. Ennek ellenére jól érvényesül a címben megfogalmazott ellentmondásos, elbizonytalanító hatás, a szerelem elmúlásába részint beletörődő, részint a felidézés lehetőségének a mámorába merülő attitűd.

A bejegyzés kategóriája: Tanulmány, kritika
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>