Horváth Veronika

Mese hab nélkül
(Jana Juráňová: Csak csaj. AB-ART Kiadó, Ekecs, 2012)

Jana Juráňová Csak csaj című könyve 2012-ben jelent meg az AB-ART Kiadó gondozásában, tíz évvel a szlovák kiadás után, Vályi Horváth Erika fordításában. A rózsaszín és vajszínű borító a dőlt betűs, kézírásra emlékezető címmel kiegészülve aggályokat ébreszt, úgy tűnik, egy cukormázas, szirupos könyv került az olvasó kezébe. Szerencsére csalódni kell az első benyomásban, a tartalom cseppet sem rózsaszín. Tömör, rövid, elgondolkodtató szövegekből áll össze a kötet, melyekben az egyes szám harmadik személyű elbeszélő egy bakfis lány, Szojka életének eseményeiről számol be. Ezek az események azonban nem a gimnazista lányok viháncolásai és a szerelmeslevelek áradatai. Épp ellenkezőleg: Szojka nem érti, miért szól minden a párkapcsolatokról, miért akar mindenki férjhez menni, miért kell egy lánynak egyfolytában mosolyogni, akár jó kedve van, akár nem. A főhős nem megy a tömeggel, kérdései és megállapításai vannak, véleményt formál, mer beszélni, ahogy ezt beceneve is sejteti, ami magyarul szajkót jelent.
A borító ezekhez a tartalmakhoz nem illeszkedik, semmit nem tükröz a rövid hajú, giccset és magamutogatást utáló Szojka világából. Emiatt felmerül a kérdés, vajon a szlovák kötet is így néz-e ki? Cseppet sem meglepő, hogy nincs sok hasonlóság. Az eredeti kiadás borítóján a fekete, fehér, vörös színek dominálnak, és egy ökölbe szorított kezű, láthatóan eltökélt lány néz szembe velünk. A tipográfiai megoldások is szerencsésebbek, mint a magyar kiadásnál, feltűnő, vörös alapon fehér betűk alkotják a címet. Ez a megoldás összességében meglehetősen forradalmi hangulatot tükröz, valahol a két borító között van Szojka igazi világa. Mindenesetre a szlovák könyv jobban felkelti a figyelmet, mint a magyar változat. Elképzelhető, hogy a rózsaszín borító a befogadók olyan rétegét akarja magához csábítani, akik kifejezetten könnyed, szerelmes történeteket keresgélek, ők azonban csalódni fognak.
A kötet valóban lányos, de nem a Barbie-babák kalandjairól szól, hanem a női létezés problematikáját járja körül. Fontos és jó kezdeményezés a nemi szerepeknek megfelelő olvasmányt adni a fiataloknak, Jana Juráňová pedig nem fél a tabuktól sem. Sajnos a nyelvi megformáltság sok esetben nem méltó a több rétegű, mély tartalmakhoz. Hogy ez a fordításon múlik-e, vagy eredetileg is hasonló hibák rontanak az olvasmányélményen, azt nyelvtudás nélkül nem lehet megítélni. Zavaros mondatok nehezítik a szövegek befogadását. „Barátnőjének, Editnek, vagyis az édesanyjának kishúga született.” – hangzik el a Serdülőkor (100. o.) című írásban. Kinek a húga? Editnek? Az édesanyának? Persze arról van szó, hogy Editnek húga született, pontosabban nem ő szülte, hanem az édesanyjának született kisbabája. Stiláris hiba a kötőszavak gyakori hiánya, de a könyv hátlapján olvasható ajánlóval is vannak problémák, azon túl is, hogy olyan, mintha egy másik műről szólna. Juráňová kötete nem mókás, és Szojka tisztában van azzal, hogy „Mi az oka annak, hogy furcsa változások zajlanak le a testében?” A változások oka világos, a kötet nem tartalmaz felvilágosítást, ilyen kérdések nem foglalkoztatják a lányt. Az, hogy hogyan éli meg a változásokat Szojka, már másik kérdés, de ez sem tartozik a kardinális problémák közé, kiemelése az ajánlóban indokolatlan. A tartalmat nem tükröző szövegben ráadásul rögtön szemet szúr az említett stiláris hiba: „Sok mindent nem ért, pl. miért akar minden nő férjhez menni?” Lehet, hogy a lazaság volt a cél a „például” szó rövidítésével, de nem sikerült ezt a látszatot kelteni, egyszerűen igénytelennek hat a kemény borítón ez a forma. Zavaró továbbá az, hogy egyes részek jelen idejűek, míg máshol múlt időben szólal meg az elbeszélő, és nem csak a visszaemlékezéseknél teszi ezt. Azért érhetetlen ez a jelenség, mert bár a szövegek többsége önállóan is kerek egész, vannak olyan részek, amik csak a későbbiek tükrében nyerik el értelmüket (Kutyus), így lineáris elrendezés feltételezhető. Ebben az elrendezésben a múlt és jelen idő váltogatása magyarázat nélkül marad.
Ugyanakkor maga a tartalom izgalmas és elgondolkodtató. Ahogyan Szojka, úgy a narrátor sem mindentudó, így az olvasó is Szojka nézőpontjából látja az egyes eseményeket. A lányról szóló történetek mellett a kötetben egy másik szövegtípus is található: ismert mesék, többnyire a Grimm-fivérek gyűjtéseinek átiratai. Az átköltések laza tagolást biztosítanak, az addigi szakasz legfontosabb kérdéseit sűrítik magukba.
A boldog befejezés nem garantált, nem gyerekmesék ezek. A fikciókkal keveredő valóságelemek az éppen aktuális, modern valóság indulatai, félelmei és kellékei. Az eredeti mesék által szimbolikusan hordozott üzeneteket többnyire elveti a beszélő, vagy más értékeket állít helyükbe.
Az első ilyen történet az összefogás és önállóság fontosságát, illetve ennek hiányát mutatja be, az eredetileg pozitív hősök kifigurázásával. Hófehérke meséjében a királynő szövetségeseket gyűjt maga mellé, és segítségükkel nem csak Hófehérkét teszi el láb alól, hanem arra a kislányra is sor kerül, „aki bárkivel találkozott, mindenkivel jót csinált, még akkor is, ha az illetékes ezt nem kérte, s ha kérte, akkor egyenesen rohant teljesíteni a kérését.” (Tükröm-tükröm, 20. o.) Nem szükséges gonosz bűbájhoz folyamodniuk, egyszerűen belelökik a patakba, és megfullad, „a sok jótett közben ugyanis arra nem jutott ideje, hogy megtanuljon úszni.” (Uo.)
A Holle anyó meséjének főhősére emlékeztető lány, az eredeti mesében a helyes viselkedést példázza, és azt, hogy a megfelelő magatartásért jutalom jár. A hős egy másik világba száll alá, az önismeret útját járja, teljesen lemond az önzésről a szolgálat ideje alatt. Megerősödve tér vissza abba a valóságba, ahonnan származik, már nem eshet többé bántódása. A szembenézést a megpróbáltatásokkal, a megismerés fontosságát nem veti el az írónő meseátirataiban, az önismeretet elkerülhetetlennek tartja a felnőtté váláshoz. Csupán azokat a történeteket nem tartja megfelelőnek, melyek önmagukban az élethez nem elégséges értékeket hirdetnek, olyan viselkedésmintát, ideált mutatnak fel, ami a 20-21. században már nem alkalmas arra, hogy nőként érvényesüljön az ember.
A Tükröm-tükröm című szövegben csak a rosszak tömörülnek csoportba, a pozitív hősök nem érnek rá sok jótettük miatt szövetkezi. Pórul is járnak. A mindenkiről jót feltételező naivitás, a túlzott alázat egyszerűen ostobaságnak tűnik, ahogy a vízbe fulladt jóságos lány is együgyű és ellenszenves.
Szintén a jóhiszemű együgyűség következményeit mutatja be A tizenkét hónap meséjének átirata. A főhős, Maruska képtelen kiállni magáért. Leleményes mostohája teljesen kihasználja és az eredetileg Maruskát segítő hónapok támogatást is megszerzi. Üzleti érzékének köszönhetően meggazdagodik és köztiszteletnek örvendő boltossá válik. Maruskát éhbérért dolgoztatja, amivel sokat spórol. A spórolt pénzből az árvák nevelését támogatja, melyben a legfontosabb tanítás az engedelmesség és szófogadás. Leleplezéstől nem kell tartani, hiszen a jócselekedet álcájába bújik az önző szándék, ahogy gyakran a 21. század fogyasztói társadalmában is. A vezetők – itt a mostoha – önállóságra alkalmatlan embereket képeznek, hogy minél könnyebb legyen őket irányítani, kihasználni, befolyásolni.
Hófehérke története sem végződik olyan negédesen, mint a Disney-változatban. A daliás megmenti ugyan szíve hölgyét, de nem a koporsó véletlen megkoccantásával, vagy szerelmes csókjával. Dühében, amiért az alvó leány nem reagál közeledésére, fojtogatni kezdi szerelmét. Ennek hatására az almadarabkát Hófehérke kiköpi, magához tér, és feleségül megy a herceghez. Nagy ünnepeken az erkélyről integet a népnek – ez minden szabadság és jog, amivel hercegnéként élhet. A herceg pedig tanul az esetből, és udvartartása, alattvalói körében erősen szorgalmazza, hogy azokkal a nőkkel szemben, akik a szép szóból nem értenek, senki se habozzon határozottan fellépni
Ebben a momentumban visszaköszönnek Szojka iskolai kiránduláson szerzett tapasztalatai, a Szégyenketrec című szövegben elhangzottak. A kislányt felháborítja a nők kiszolgáltatott helyzete, az, hogy a történelem során számos olyan szituációba kerültek, amelyben nem tudtak védekezni, és ha valamit – boszorkányság, prostitúció – rájuk fogtak, nem tudták kellő érvekkel bebizonyítani, hogy a vádak koholtak. A kiránduláson a lőcsei fehér asszony történetével is megismerkedik a lány, valamint egy velencei hercegkisasszony esetét is végighallgatja, akit megszokott napfényes otthonától több száz kilométer távolságra adtak férjhez, hogy ott gyerekeket szüljön a hercegnek (nem magának), és szűk fűzőkbe nyomorítva egy dohos várban élje le az életét. Szojka nem látja úgy, hogy a házasságtól kezdve a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” rész jönne. Saját környezete és olvasmányai is nyugtalanságra adnak okot, csodálkozik például azon, hogy engedhette Isten Ábrahámnak, hogy feleségét húgaként adja át a fáraónak, és miért a fáraó kapott büntetést? Egyáltalán, miért megengedett, hogy Sárát csak úgy adogassák?
A bibliai történetek elgondolkodtatják Szojkát, leginkább Márta és Mária esete fogja meg, hiszen itt Jézus a tanításra figyelő, beszélgetést követő Mária védelmére kel a szorgos, de tetteiért jutalmat váró Mártával szemben. Ez a történet ellenpólusa azoknak a meséknek, ahol a szorgos, alázatos leány elnyeri jutalmát. A figyelem, tanulás kerül előtérbe. Ez nem jelenti az alázat megszűnését, hiszen ahhoz, hogy valamire figyelni tudjunk, saját igényeinket háttérbe kell szorítani a koncentráció idejére, és el kell merülni az adott tevékenységben. Ha mindezt tudjuk, akkor már csak azt kell megtanulni, hogyan védhetjük meg értékeinket és önmagunkat a vádaktól, támadásoktól. Hiszen nem mindig akad szószóló, aki a pártunkra áll.
Piroska meséjének átirata erről szól, és nem véletlenül következik  A kéjsóvár tanár és a Szőrös láb című írások után a könyvben. A beszólások és a molesztálás kényes témák, ezekkel szemben helyesen fellépni nem könnyű még felnőttként sem. Akkor meg főleg nem, ha a rossz szándék mézes-mázos álruhába van bújtatva. Ez a Piroska azonban nem dől be a farkas csábításának, még akkor sem, ha a farkas korábban erdész volt, és a farka csak akkor nőtt meg (nem ki, meg), amikor kettesben maradt a lánnyal. Piroska a támadó szeme közé fújja rovarirtóját, és elszalad, így szerencsésen eljut a nagymamához. A jó vadász a modern mesében kétarcú fenevad, egyrészt kislányokat molesztál, másrészt egy nős ember, aki a nagymama szerint annyira tisztességes, hogy nem hisz unokája elbeszélésének. Sajnos létező jelenségről van szó, a felnőttek bizonyos része a kamaszok szexuális közeledésről, molesztálásról szóló beszámolóit olyan pironkodás, szégyen közepette fogadja, hogy a végén az áldozat érzi magát bűnösnek. Mintha ő provokálta volna ki a másik fél viselkedését. A világ összes kábítóan csábító nője című szövegben is felmerül ez Szojkában: „Azon törte a fejét, hogyha felnő, honnan tudja majd, nem néz-e öntudatlanul is bűnösen, s csábítja el akaratán kívül a férfiakat. Lehet, tudni fogja, de ebben azért nem volt olyan egészen biztos.” (28. o.)
Piroska szerencsére hazafelé találkozik egy másik öregasszonnyal, aki megadja a kellő útmutatást, és tanácsokat ad neki, hogy mit tegyen, ha „az erdész, farkas vagy más vadállat közeledik”. Ha a mese szimbolikáját nézzük, érthető a szexuális felvilágosításra történő átírás. A piros szín a vért, az érettséget, a menstruációt idézi meg, a farkas férfi princípium, a sötét erdő jelképezi az ismeretlent, a buzdítás a virágszedésre pedig szexuális ajánlat. A vétkek és büntetések is hasonlóak a két műben. Az egyik bűn, ami már említésre került, a telhetetlenség, az hogy a szereplők nem tudnak ellenállni a csábításnak – ez Piroskára Jana Juraňová meséjében nem igaz, de az erdészből lett farkasra annál inkább. A nagymama vétke az eredeti mesében a hiszékenység, ami itt is megjelenik abban, hogy képtelen a tisztességes erdészről rosszat feltételezni. Ugyanakkor ő is egyfajta csábításnak enged, csábítja az a gondolat, hogy ha homokba dugja a fejét, akkor nem történhet semmi rossz. Szégyent érez a történteket hallva, és reméli, hogy nem jut az erdészné fülébe Piroska esete. A bizonytalanságra tehát bőven adnak okot a felnőttek, és könnyen elérik azt is, hogy egy idő után a gyerek egyszerűen nem mer szólni, mert hibásnak érzi magát, pedig egy megfelelő beszélgetés elejét vehetné a komolyabb problémáknak. A szülők előtt megnyílni különösen nehéz, bár Szojka megteszi A kéjsóvár tanár című történetben. Szülei nem tartják ugyan hazugnak, de nem is intézkednek az ügyben. Következmények nélkül marad az eset. A család nem mindig hozza helyre a másutt történő hibákat, de az otthon – akármilyen is – egy gyerek életében mégis a biztonságot jelenti. Szojkát családjában nem éri nagyobb tragédia, környezetében viszont lát arra példákat, miként tűnik el pillanatok alatt a megingathatatlannak tűnő stabilitás. Szembesülnie kell az elmúlással, szerettei elvesztésének lehetőségével. (Elmentek; Temető) Egy gyerekkori emlék is kapcsolódik ezekhez a történetekhez, ami az Apa című szövegben elevenedik meg. Szojka édesapja séta közben lemaradt, a kislány azonban ezt nem vette észre, és egy épp mellette haladó ismeretlen kezét akarta megfogni tévedésből. Az apa ezt viccesnek találta, de Szojkának a negatív élmény bevésődött emlékezetébe. Ha csak egy pillanat erejéig is, de megtapasztalta, hogy előfordulhat, hogy valakit a szülei magára hagynak, mint Jancsit és Juliskát.
Akkor pedig nincs mit tenni, egyedül kell boldogulni. Csakhogy egyedül nem lehet, mert otthon a gonosz mostoha az úr, az erdőben éhen pusztulnának, a vasorrú bába a mézeskalácsházban fel akarja falni őket. Mikor a gyerekeknek véletlenül sikerül megszökniük – a banyát nem vetik kemencébe – már annyira gyengék az éhezéstől, hogy egyetlen esélyt látnak csak az életben maradásra. Juliskának férjhez kell mennie. Hozzámegy az első erdészhez, aki szembejön, hogy mostantól az tartsa el őt, és öccsét. Hogy, hogy nem, ennél a háznál is akad két fölösleges gyerek, Juliska tehát elkergeti őket, hogy neki és testvérének több kenyér jusson, s hogy ne zavarják új életüket. Erkölcsi aggályaik nem támadnak, bár Jancsi kicsit sajnálja ugyan a gyerekeket, de aztán megnyugszik, hiszen „ha ők megmenekültek, akkor az erdész gyerekeinek is előbb-utóbb csak sikerül.” (Jancsi és Juliska, 48. o.) Ismétlődő folyamatot láthatunk, az utánpótlás biztosított.
Pöttöm Panna szenvedésének is a párválasztás az oka. Sorra bombázzák a kérők, a sok ajánlat között nem igazodik ki, teljesen összezavarodik, nem tudja, mi végre van a világon. Talán csak azért, hogy férjhez menjen? Végül a döntést nem hozza meg, hanem uralkodik a békák, rovarok felett, és közben elég sok tapasztalatot szerez.  „Bár ki tudja, mi haszna lett neki ebből…” – zárja le az írónő a történetet. Fontos mondat ez, hiszen kiderül, hogy a beszélő egyáltalán nem állítja, hogy a tanulás elégséges a boldogsághoz és boldoguláshoz.
Sem a tudásnak áldozott élet, sem a szerelem nem jelent önmagában megváltást.. Egy lapra feltenni mindent veszélyes. Mert mi van, ha az ember nem jól választ, ha nem jól méri fel a körülményeket, a jég vastagságát, amin korcsolyázik? Szojka gyerekkorában félt, hogy beszakad alatta a tó jege, de apja biztosította, hogy ez nem fog megtörténni. A kislány mégsem nyugodott meg. Bizonytalansága mögött ott van a gyerekkori emlék, mikor apja engedte, hogy más kezét fogja meg, és ott munkál a Szojkára jellemző tudásszomj, az, hogy maga szeretné eldönteni, mi biztonságos és veszélyes, mi helyes és helytelen.
Erre törekszik azokban a történetekben, ahol hátrányos helyzetű emberekkel találkozik, hajléktalannal, menekülttel, fogyatékkal élőkkel. Szintén a helyes és helytelen döntések köré szerveződnek az állattartással kapcsolatos szövegek, melyekben a kiszolgáltatottság és a felelősségvállalás van a fókuszban.
Az önazonosság továbbra is fontos tényező, ahogy az ellenkező nemmel való kapcsolat is. Úgy tűnik, minden a fiúk körül forog. Szojka barátnői szeretnének másnak, szebbnek, többnek látszani, mint amilyenek, ahogyan a kis hableány is át akar változni emberré, hogy a herceg felesége lehessen. A házasságról szőtt tervek azonban gyakran nem jönnek úgy össze, ahogyan azt a széplelkek elképzelik. Ez a mese nagyjából azonos az eredeti történettel, csak befejezése más: a herceg szeretőnek megtartja a hableányt, így nem válik tajtékká, hanem a világ előtt felvállalható feleség árnyékában éli le életét.
A férfiak megtehetik ezt, gyakran kezdetektől azt a megerősítést kapják, hogy különbek, mint a lányok. Nem csak a történelem során elfoglalt szerepekről van szó, hanem például a szlovák tanárnőről is, aki folyton a fiúkat részesíti előnyben, és a lányokat háttérbe szorítja. Más elbírálás alá esnek. Ott van például Ábrahám, aki átadta a feleséget a fáraónak, Isten mégsem büntette meg. Hogy lehetne itt eligazodni? A lányok, ha panaszkodnak is a fiúkról, szeretik őket, s ez nem is baj, de minden csak erről szól. Szojka úgy látja, a mesék is – ez magyarázatot ad arra, miért kerültek be az átiratok a könyvbe – ezért más célt tűz ki maga elé. Elhatározza, hogy ő dolgozni fog. Majd megfelelő társat választ, akinek nincs gondja ezzel, aki segíti a gyereknevelésben. Majd ha felnő. Majd akkor. Ki tudja, addig mi lesz?
Lesz-e, aki komolyan veszi a kamasz lányokat és problémáikat? Lesz-e, aki azért, mert egy történetek hőse egy kislány, nem öltözteti rózsaszínbe a kiadványt? A kiadás létrejötte azt jelenti, hogy a könyv alkalmasnak ítéltetett arra, hogy a magyar olvasókhoz is eljusson. Ha ehhez a szándékhoz kellő igényesség társulna, és a tartalom és forma egységet öltene, akkor lényegesen könnyebb és élvezhetőbb lenne az egyébként gazdag és sokrétű tartalom befogadása.

A bejegyzés kategóriája: Tanulmány, kritika
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>