Persányi Norina

Á la carte

Persányi Norina

(24 óra, 185 kalória)

Egy kávé tej nélkül, három és fél liter üres tea, 10 db korpovit keksz, egy pohár kefir, egy alma.
Reggel, az órák előtt, találkozás Lillával a tanszéki büfénél. Üveg mögött rengeteg hógolyó méretű, sercegő reszelékkel megszórt szétomló kókuszgolyó, 400 kalória, fekete, étcsokiba vont, édes, piros málnalekvárral összetapasztott porhanyós isler, 500 kalória, fényes, sercegő mázú, mállós minyon karamellkrémmel tésztalapocskái között, 200 kalória. Ne lássam, Lilla felé fordulok, amíg sorban állunk. Egy kávét kérek cukor és tej nélkül, 10 kalória. Ő egy sonkás-sajtos melegszendvicset, 300 kalória. Leülünk, ahogy beszél, szája szélén apró zsírcseppek. Harap, rág, beszél. A ropogós, meleg kenyér közül gőzölgő rózsaszín sonka kandikál, nyúlnak az olvadt, fénylőn-sápadt sajtszálak finoman. Megiszom a kávét. Keserű. Nyelvtörténet előadáson Timi foszlós fehér tésztájú pogácsát eszik tetején barnára pirult sajttal, 200 kalória. Iszom az üres teát. Régi magyar szemináriumra Timivel átmegyünk a másik épületbe. Beugrik a boltba. Inkább kint megvárom. Elszívok egy cigit. A teremben hűvös van, leülünk. Gábor előtt áttetsző zacsin egy fényes hátú, tojáshéj sárga leveles pizzás táska hűvös, mély-bordó paradicsomos töltelékkel, 300 kalória. Beleharap, hosszan rágja, beszél, megint harap, rág, nyel, beszél, harap. Timi letépi a boltban vett félliteres kakaó dobozának a csücskét, benne 300 kalória, a sűrű sötétbarna, édes lé kilöttyen. Iszik, Gáborral vitázik. Iszom az üres teát. Ízetlen. Szociálpszichó előadásra Timivel együtt megyünk. Kriszta mellé ülünk a hátsó sorba. Timi megissza a maradék kakaót, a zacskó alján már sűrű, szinte fekete, édes majdnem-massza. Ajka barázdái közt megül. Lenyalja. Krisztával megbeszéljük, hogy együtt megyünk haza pénteken a 13.30-as IC-vel. Ő közben egy kisebb-nagyobb, fénylő-fehér túrórögökkel töltött batyu ujjaira tapadt darabkáit morzsolgatja, 300 kalória. Olykor beleharap egyet, jegyzetel, rág. Olyan lassan, hogy a sütemény egész óra alatt kitart. Érezni a friss túróillatot. Megeszem 4 darab korpovitot, 40 kalória. Szárazon, mint a fűrészpor kitölti a számat. Üres teát iszom rá. Fél 2kor újra tali Lillával a főépület előtt. Elmegyünk az orvosi menzájára. Az a kedvence. A menü sűrű, vörös, édeskés, paradicsomleves, fénylő zsírkarikákkal a felszínén szinte olvadtra főzött apró, sárgás tészta darabok, 300 kalória. A második csirkepörkölt mélybarna, sűrű szafttal, apró szálakra bomló csirkecombbal és világos kis nokedli darabokkal, 850 kalória. Lilla Tamásról mesél, hogy milyen hülye volt szombaton. Kezében a villa szaftos galuska és színhús darabkákkal rendíthetetlenül jár föl-le a tányérja és a szája között. Beszél, emel, bekap, újabb falatot gyárt késével a húst, a szaftot és a nokedlit megfelelő arányban elosztva, közben rág, beszél, megint emel, bekap, rág. Megeszem három korpovitot, 30 kalória. Leöntöm egy kis pohár kefirrel, 35 kalória. Feltűnik Gábor. Csak egy rizskochot eszik, 450 kalória. Az apró tömbbe-sült rizsszemek a szélén barnára sültek, ropogósak, belül, nedvesek, puhák. Lassan aprítja. Gyorsan rágja, hogy tudjon beszélni. Tamást védi a szombattal kapcsolatban. Beszél, rág, rág, beszél, beszél, rág. Meghagyja a harmadát. Világirodalomról kicsit kések. Kriszta foglal nekem helyet. Krisztánál egy Snickers, 300 kalória. Ahogy beleharap, nyúlik a kissé sós érzetű mogyoró szemeket édes-nyúlósan bevonó karamell. Egy képlékeny csepp az ajkára tapad. Végig mozog ajkán föl-le, ahogy a kötelező irodalomról beszél. Megeszem a maradék három száraz korpovitot. 30 kalória. Hozzá az almát. 30 kalória. Órák után a könyvtárba megyek. Timi az olvasóteremben cikket jegyzetel. Mellé ülök, az asztalon a folyóirattól kicsit jobbra, átlátszó zacskóban kakaós csiga, 260 kalória. A fényes, világosbarna, omlós tésztájú tekercs lágyan érintkező pontjainál fekete ragacsos kakaódarabkák. Hamar végzek a jegyzeteléssel. Hazaérek az albérletbe. Lilla délután hazament. Üres a hűtő. Védett terep.

A krém

Ma napra pontosan éppen huszonnégy és fél éve keni fel Putz Jolán ugyanazt a különleges svéd krémből készült arcpakolást, amit minden este. Vékonyan ken belőle, mert már alig néhány napi adag van a csinos kis üvegtégely alján. Amióta Mári tánti, az 56-ban Svédországba disszidált nagynéni nemrégiben meghalt, egyre hektikusabban érkezik a svédektől a szokott csomag. Helga, Jolán unokatestvére, elfoglalt üzletasszony, csoda, hogy viszonylagos rendszerességgel eszébe jut, hogy olykor a hagyományoknak megfelelően megtömjön egy-egy kartondobozt hasznos dolgokkal a szegény otthon maradt rokonságnak, a kávétól a meleg zoknin át az Ikea illatgyertyáig.
Egy fiatalabb kolléganője tanította meg Jolánnak a Skype használatát, amin egyre többször kell felhívnia unokatestvérét az el-elmaradozó csomag miatt. Ilyenkor a Helga és családja hogyléte iránti tettetett érdeklődés után, hamar rátér annak ecsetelésére, milyen boldog mindig, mikor drága külföldre szakadt rokonainak ezen figyelmességét – a csomagot és persze tartalmát – átveheti a postán. Jolánnak a legfontosabb az egészből persze a  L’Oréal-t meghazudtoló különleges krém, amitől bőre olyan nagyszerűen megtartotta feszességét, sehol egy ránc, hogy letagadhatna akár tíz évet is. Helga alig töri anyja nyelvét, a magyart, azt is tájszólásban, ahogy a szabolcsi születésű Máritól tanulta, így a beszélgetést hamar be lehet fejezni, a doboz viszont egy hét múlva megérkezik.
Putz Jolán most is bekapcsolja a tévét, és a reklámok háttérzenéjében leül a számítógéphez, ahogy egyébként ilyenkor mindig, amíg hatni engedi a csodaszert. Ezúttal először bejelentkezik a Skype-ra. Józsi a kézbesítőktől minden nap átjön a pénzügyre, így Jolánnak minél előbb meg kell szereznie az újabb adag krémet a svédektől. De Helga nincs fent a Skype-on. Jolán tehát fellép a Facebook-ra, és a falán megjelenő posztokat olvasgatja. Képek frissen sült süteményekről, ezt most dobtam össze kommenttel, apró majomarcú, ráncos kisbabákkal, és íme, a harmadik, egy gyönyörű kislány hozzáfűzéssel, aztán egy nagy csokor rózsáról készült bemozdult kép a háttérben két elmosódott, ölelkező emberrel, ezt kaptam a névnapomra kiírással. A megjegyzésekben pedig: jaj, de finom lehet, Julcsim, gratulálok, Ili, akkor már háromszoros nagymama lettél, ezek aztán gyönyörű virágok, és ti is milyen jól néztek ki, szmájlival. Jolán lejjebb gördítve a kurzort a Legjobb idézetek oldal megosztotta csodás Audrey Hepburn fotót nézi és egy a színésznőtől vett idézetet, hogy „Hiszek a rózsaszín világban… Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap és hiszek a csodákban is.” Miután mindent lájkol, kommentel, és elunja a képeket és bejegyzéseket, Jolán kicsit üresnek érzi magát. Ez az érzés elkezdi nyomni a mellkasát, ezért gyorsan ráklikkel egy-egy barátnő, munkatárs vagy volt osztálytársnő profilképére is. A képek általában kicsik és jótékony távolságból ábrázolják az idősödő hölgyeket. Jolán szemüvegét csak itthon használja. Most óvatosan, nehogy egy csepp is kárba vesszen a nagyszerű krémből, orrnyergére helyezi, és a lehető legközelebb hajol a képernyőhöz. Hosszan vizsgál minden arcot, és mint mindig, most is megnyugtatja a tény, hogy az Erzsike és a Juci meg a Bolgár Marcsi is mennyit öregedett: szarkalábak, elhízott arcok, ráncok, barázdák, megereszkedett bőr, megnyúlt orrok. Jolán megkönnyebbülten fellélegzik, és rámegy az RTL Klub honlapjára, hogy online megnézze kedvenc sorozatának, a Riválisoknak a legutóbbi részét. Nemsokára, épp a legizgalmasabb pillanatoknál, amikor Ivana szövetkezni próbál Rosendóval, hogy távol tartsa Jose Miguelt Valentinától, és közben arról próbálja meggyőzni unokanővérét, hogy Horacio voltaképpen belé szerelmes, meglátja, hogy Helga belépett a Skype-ra.
Gyorsan leállítja a sorozatot, és azonnal hívni kezdi Helgát. Sikerül kapcsolódniuk, Jolán Helga hogyléte felől érdeklődik, aki akadozó, tájszólásos-akcentusos magyarsággal elmeséli, milyen jól tellett az ünnep, csak sajnos a fiakkal, akik északra kőtöztek, nem tudott összetalálkozni, a sok munkája végett, de férjével együtt tőtötték a karácsonyi estét. Jolán a férj és a fiúk egészsége felől érdeklődik, és Helgának percekbe telik mire megérteti vele, hogy kiderült, férje sajnos súlyos rákbeteg, és az orvosok csak néhány hónapot adnak neki. Jolán hosszasan és hangosan sopánkodik, Helga nyugtatgatja, és biztosítja a felől, hogy ő viszont nagyon jól van, és az ofisznál meg fogják tenni partnernek. Jolán ilyen furcsa kifejezéseket csak a filmekben meg a reklámokban hallott eddig, és a tájszólással keveredő akcentus is nehezíti, hogy megértse, minek örül annyira Helga, de biztosítja róla, hogy ennek aztán ő is nagyon. Közben erősen koncentrál, hogy megérezze a legmegfelelőbb pillanatot, amikor előhozakodhat a csomaggal. Ez hamarosan el is érkezik, és Helga sajnálkozva, hogy ilyen figyelemtelen volt és pont a boldogkarácsonykor feledkezett meg róla, biztosítja Jolánt, hogy holnap elpostázza a csomagot. Még azt is megígéri, hogy egy újfajta káfét is küld, és megkérdezi, nincs-e Jolánnak egyéb különleges kívánsága.
Aggódva, hogy esetleg elfelejtődik, Jolán megemlíti, hogy olyan pakoláshoz való krémet is küldjön, amit szokott, ha tud. Helga elsőre nem érti, aztán a számítógép hangszórójából a felismerés örömével kiált fel, hogy hát persze, a cipőpaszta, aztat is hogyne postázna. Jolán döbbent csendben bámulja a képernyőt, közben egyik kezével a fiola után nyúl, és beolvassa Helgának, hogy hát a szokott „skokräm för smidigt läder”-re gondol. Helga vidáman biztosítja róla, hogy hát persze, igen, az aztán egy hinnye, milyen jó produkt, a neki cipői is olyanok, mintha újdonságok lennének, pedig van köztük, ami már minimális tíz éves. Jolán most néma megrendüléssel bámulja a képernyőt, de csak villódzó fényeket lát, homloka gyöngyözik az izzadtságtól, torka elszorul. Helga meg is kérdezi néhány másodpercnyi csönd után, hogy kuzin, ott vagyol-e még? Halló, megszakadtál? Jolán nehezen szedi össze magát. Szárazon összetapadt szája lassan kinyílik, és elhaló hangon annyit nyög, igen. Helga kérdése újra kikiabál a hangszórókból: akkor aztat a cipőpasztát küggyek-e? Végül Jolán hallja saját hangját, amint meglepő határozottsággal, azt válaszolja, hogy igen, sőt, ha lehet, akkor kettőt is, mert hamar elfogy.

A bejegyzés kategóriája: Startkő
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>