Fellinger Károly

Hajnali részegség

Fellinger Károly

Páratlanul veszi párosával a
lépcsőfokokat, történetet mesél,
bár nem emlékszik mindenre pontosan,
a felejtés olyan nála, akár a
méretes merőkanál, amiből hipp-
hopp szűrő lesz, apró, de egyenletes
lyukakkal, finomítva, elnyújtva, meg-
kerülve vagy éppen kicselezve a
földbegyökerezett fantáziát.

Esti kérdés

A világ legvégén a gondolatnak
magától szárnya nő, csak
elbírja
aztán Jánost, aki lepihent éppen,
álmában szakállat növesztve
figyel,
nézi a kalitka nyitott ajtaját,
zavarát leplezi a faforgáccsal
kitömött, beszélő kék papagáj.

Épzavar

1.
Fekete kalapjából nem sikerül
előhúznia egyetlen nyulat sem,
pedig a kalapja tele van apró
nyúlbogyóval, akár a papíron a
szükség s az alázat szülte verssorok.

2.
A most díjazott költő utólag be-
avatja titkába a fát, amiből
a papírlap készült, visszamegy a múlt-
ba, a biztosat egy járatlan útra
cseréli, a hű felejtés csokrot nyom
a kezébe, szárított rózsacsokrot,
miközben elforr a mérge, amit az
égő gáztűzhelyen felejtett.

Útravaló

János a végét járja.
A felhőtlen szabadság
vízelvezető csatornáit
összeköti a lélek
tisztítóállomásával.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>