Mechiat Zina

A beavatás elmarad

(Szűcs Enikő: The Wall Project. AB-ART, 2012, Ekecs)

Szűcs Enikő The Wall Project című kötete érdekes konstrukció. Az alig száz oldal terjedelmű könyv egyaránt tartalmaz verseket, prózákat, vizuális költészeti alkotásokat, fotókat és kritikákat a szerzőről. A különböző formájú szövegeket az identitás kérdésének tematizálása és a határok kérdése fűzi össze, azonban az alkotások minősége korántsem ilyen egynemű. Az első és legszembetűnőbb kifogásolnivaló nem a szerző számlájára írandó, ugyanis a könyv materiális megjelenését illeti a kritika. Alapvető szerkesztési kérdés, hogy bizonyos betűtípusokat (Comic Sans) nem használunk nyilvánosság elé kerülő szövegek esetében, ugyanis megkérdőjelezhetővé teszi az irodalmi munka komolyságát – itt is ezzel találkozunk. Hasonlóan földhözragadt probléma, hogy amennyiben fotókat és vizuális költészetet kívánunk papírra nyomni, azt jó minőségben, a kötetben átgondoltan elhelyezve tesszük. A rossz megvilágításban készült, fekete-fehér, amatőrnek ható beállításokban fotózott téglák próbára teszik az olvasót, s olyan prekoncepciókat indukálnak, amelyek megakadályozzák, hogy igényes könyvként tekintsen Szűcs Enikő alkotására.
Hasonló kifogásokat ébresztenek az egymás mellé állított képek és szövegek is. A határokba ütközést, a konstruáltságot, a kint és bent viszonyát kívánják tematizálni a kútszerű téglaépületet ábrázoló képek, azonban ritkán adnak hozzá bármilyen módon a velük párban szereplő szövegekhez. A Magányra döbbenik I. (18.) című alkotás például egy kör alakú téglafal részletét ábrázolja, s alatta a felirat: „(nincs szívem nemet mondani kisded játékára)”. Erőteljes fantáziával és némi erőfeszítéssel megoldható, hogy értelmet tulajdonítsunk kép és szöveg együttesének, azonban ha még meg is tesszük ezt, az esztétikai élmény elmarad. Találkozhatunk a kötetben szöveg nélkül álló fotósorozatokkal, a III. F.A.L. címet viselő egység a fenti építmény megépülésének fázisait, s a már kész mű különböző megvilágítású vizuális megörökítéseit tartalmazza. (30.) Érdekes ötlet a kör alakú, ám rácsos szerkezetű, azaz fényáteresztő épület metaforává emelése, azonban a különböző méretű és minőségű képek nem fedik fel értelmüket. Ha egy alig száz oldalas műnek a tíz százalékát bizonyos típusú alkotásfajta teszi ki, nem árt, ha az olvasó is beavatódik, s akkora jelentőséget tulajdonít a ciklusnak, mint a kötet készítője. Jelen kötet esetében a beavatás elmarad.
Hasonló problémával találkozhatunk a II. Kockák elvetve ciklusnál is. Ezen egységnél sudokuszerű 4×4-es négyzetrácsba írt szavakkal, szókapcsolatokkal, vagy éppen üresen hagyott helyekkel találkozunk. Az egyes kockák tematikája általában kimutatható, de mégsem alkotható meg szintaktikai egység. Mindig érdekes, ha a lineáris olvasás megszakításával játszik el egy forma, s lehetőséget ad a keresztbe-, átlósan olvasásra, azonban ezek a formák két kérdést is felvetnek. Az egyik, hogy van-e létjogosultsága olyan szövegnek 2012-ben, ami formai megoldásaiban ugyan új, ám olyan eredményeket hoz, melyeket már húsz évvel előbb is megalkottak (lineáris olvasás megbontása, vizualitás és szöveg egy platformra hozása), illetve, hogy a játékos alkotásoknál elegendő-e a véletlenszerűség, avagy szükség van-e egy minimális rendszerre, amely rámutat a látszólag zavaros művek nagystílű konstrukció mivoltára. E két kérdés megválaszolásától tartózkodom, mivel nem irodalomelméleti munkát kívánok írni, s mert meglehet, hogy a fent említett rendszer jelen van a munkákban, csupán az én figyelmemet kerülte el – akármennyire is kerestem.
A kötet versei kevesebb kifogást indukálnak a befogadóban. Ugyan e szövegek minősége is hektikus, azonban néhány sorban irodalmi élményre találhatunk. A leginkább értékelhető ciklus az I. Esések. Markáns női hangon megszólaló lírával van dolgunk, melyben az identitás megalkotása („követte önmagát hogy talán majd összeáll egésszé / de csak egy lezárt kapu” Hiábavalóság, [15.]), s annak viszonyba állítása a másikkal tematizálódik. Ezekben a szövegekben egyszerre találkozunk nyelvjátékokkal („megnyitotta könyvét és nyájasan olvassa / nyálasan lapozza / nyáladzva követeli”; „pedig nem is akart kutat / elfelejti ami után kutat” Fal, [6.]), a nyelvre utaltság problémájával, és rendkívül lírai tartalmakkal („mélyen elfehéredtem / szánakozása térdemig ér” Fal, [7.]). Az identitás problémája tetten érhető abban is, hogy nincsenek tisztázva a szövegekben az interperszonális viszonyok. Az általában én elbeszélőjű szövegek megszólítanak valakit, azonban nem lehet tudni, hogy kit, egy embert-e, avagy önmagát, és mindezt miért. Hasonlóan felfejthetetlen olykor a sorok közti összefüggés, ami sokszor kimondottan szándékos, s a nyelvre utaltsággal kíván játszani asszociációival („mert elfelejtetted az / empátiát / mágiát / telepátiát” Minden ami más, [20.]), máshol viszont kevésbé egyértelmű esetekkel találkozunk („egy csontjait magára hagyó csirke / halott entitás / bizony / máj frend / ez egy volt / szólaliszt kantri / ju nó” Hiábavalóság, [15.]). Ezek a szövegtestbe bajosan illeszkedő részek ironizálják a korábbi sorokat, humorosan eljátszanak velük, vagy csupán megszakítják a gondolatmenetet, jelezve a végiggondolhatatlanságot. A fenti nyelviségre egy másik példát találhatunk az idegen szavak sűrű használatában, melyek problematizálják (a Wittgenstein-idézetek tükrében) az értelemalkotás és az asszociáció kérdését, emellett viszonyba lépnek a bölcsészettudományi diskurzussal. Ennek oka, hogy a felvonultatott idegen szavak elsősorban e tudományág nyelvhasználatából tevődnek ki, s nyilvánvalóan tematikai kapcsolódási pontokkal is találkozhatunk („a folyamat dekonstrukciója beteljesült / a jelenlét elhiányosul”; „eredetkeresésedben félresiklaszt / a performansz diszjunktív / és metonímiákat enged szétfolyni / antikódokat generál” Minden ami más, [19.]).
A kötetben prózákat is találhatunk, melyek a versekhez hasonlóan rendkívül személyes hangvételűek. A szövegek nem történeteket mutatnak be, sokkal inkább hangulatokat, állapotokat tesznek meg tárgyukul. A versekre jellemző líraiság e alkotásoknál is tetten érhető. Jelzőkkel dúsított, hosszú, ám néhol rendkívül zavaros mondatokból megalkotott prózával állunk szemben („Hogy a lámpák neki ködbe mártott intim macskákként jelennek meg, az felajzott lelkiállapotával magyarázható, mialatt kétségbeesetten keresi önmagát embereket nem látva maga körül” A mozdulatlanság születése, [41.]). A zavaros, expresszionista mondatokat olykor túl explicit sorok követik, sajnos néha nem megmutatják a szövegek a fontos problémákat, hanem pusztán kimondják őket: „Itt állok előtted, feltépett erekkel, csak a szerepért, csak a színkontrasztért a fehér mosdón, a látványért [...] Anya, én szeretlek. Mért nem tudom neked ezt elmondani” (40. Levél, 50.). A klasszikus prózához legközelebb álló alkotás az Átutazás (egy az egybe) című szöveg, ahol már nem monológgal találkozunk, s feltűnnek szereplők, helyszínek, események. A személyesség és önmagunk megkonstruálása itt is fontos kérdés: „Már álmomban is letagadom magam, akkor hogy tudnálak téged is tartani. Megtartani és elveszíteni.” (71.), s letisztultabban jelenik meg az eddig szövegeknél.
Az utolsó, ám nem külön ciklusba rendezett egységet rövid versek képezik. Ezek nyelve sokkal tisztább, s a megírni kívánt tartalmak nagyobb eséllyel jutnak el az olvasóhoz, mint a korábbi szövegek. Helyenként itt találkozunk túlírással („koponyák méltó szemüregében / önmagába merevített mosoly / számolatlanul”, azonban kárpótolnak a mély tartalmakat közvetítő, jól megkonstruált sorok „csak a kavicsok zavarják meg a csendet” …kis teste hangtalan…, [88.]).
Szűcs Enikő kötete érdekes alkotás, de szerkesztetlenség és átgondolatlanság benyomását kelti. A széteső szövegekben találhatunk különösen értékes részeket, melyek megmutatják a szerző irodalmi érzékét, azonban sokszor elvesznek a sok kevésbé eltalált sor között. Ha a The Wall Project több szerkesztést kap, s átgondoltabban kerülnek bele képek, szövegek, s fordít némi figyelmet a befogadhatóságra és esztétikumra, jóval könnyebben érte volna el az irodalmi hatást.

A bejegyzés kategóriája: Tanulmány, kritika
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>