Petőcz András

Dal a Zöld Szemű Lényről

Petőcz András

Megölelt éjjel a Zöld Szemű Lény.
Testére fonta testemet.
Betakart valami különös fény:
ő lesz az, aki eltemet.

Igen, ő lehet, senki, senki más.
Halálos sebet kaptam rég.
Csak róla beszélnek: istencsapás,
mesélik mondák és regék.

Mondják, hogy ő az Ördög leánya,
és, hogy belül zöld lánggal ég:
suttogják a tengelicék.

Mondják azt is, hogy szerelemgyerek,
s akire egyszer rátekint:
szenvedi a szerelmi kínt.

Ismét itt volt a Zöld Szemű Lény

Ismét itt volt a Zöld Szemű Lény,
hajnalban újra az enyém lett,
akkor, amikor sápadt a fény,
s a madarak is alig élnek,

akkor vackolódott fölém,
otthon van – látszik – az ölemben,
alattunk dübörgött a födém,
ketten voltunk, éppen ketten,

az egész világon senki, senki más,
hisz’ nincsen rajtunk kívül senki se,
elpusztul a Föld, és az Ég is vele.

Mondhatod, mindez látomás.
Mégis: amióta újra elhagyott,
nincs levegő. Minden halott.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>