Radivoj Šajtinac

 

Radivoj Šajtinac

Elárvult tanya

a kenyér elporlott, megkövült a víz
a galambszaros akácfabútorok falain lágy úton kanyarog
a zavaros bundapálinka, szinte fortyog,

a szétnyűtt parasztkosár valaha szilárd, piros vesszőiből
a gyermekkor ördöge vonít irgalmatlanul, dől
a levegőből a romlott szépség, a sóhajok szaga, barátaim
végtagjai, ördögök, rágcsálók és rokonok angyalai
lengenek kísértetiesen, pókhálók foglyai

ám ereszkedik már fentről, mint ezüsttrikós legény
a cirkusz trapézkötelén
a rézpók, kékkőoldattól csillog páncélja
földet ér, száját nagyra nyitja durva
szitkait rám zúdítja, egérszeme villog, s vijjog
rothadsz már, rothadsz, némán és kedvesen, penészesen
remegések és régi képek ócska aprópénzek

megingott az egyenesség, meglágyult a gerinc
lepke nincs,
szárnyatlan lárva sincs
lógnak a padláson a nyári szánkók
kocsisok nincsenek, te lehetsz már csak az
csak lennél, ígérnél bármit,
meg tudnálak enni, csak árnyékod lenne itt
túl sokat láttál, hiába

Napjainkban és hajdanán

Hogy kerültek a fáraó unokái az épület előtti kioszkba
Az ezüst ékszerek, aranyozott sminkek honnan
Apró lakat helyett ez a lótuszbimbó
Ki enyeleg itt a mocskos földszint meggörnyedt lakóival
Ki az vajon, aki büntetlenül az alvilág járható mélabújába les
Aki kétes származásával kérkedik és csal
Aki piramisokon izzadó napszámosokat
Szemhéjuk alatt kavicsokat tűrő félvak kőfaragókat
Konyhaszagokba öltözött feleségeket
Sáfrányszínű aktatáskás kopjásokat
Újságokkal és dohánnyal mérgez halálra lassan
A nő mindezt a résen át látja, az üres fegyverműhelyt
Célozza ezredéve majd akár egy mondvacsinált alak
Közelebb jön egy napon, kásássá vált nyárfaleveleket tapos
A celofánnal, sztaniollal, nyállal és cigarettacsikkekkel álcázott
Sáros és erőszakos névtelen mai mítoszhős
Lehajol, beles a résen át, megfordul és felkiált
Kié ez a birodalom, ugyan kié, kinek dolgoznak mocskos pénzért ezek a statiszták
?

Megszólal a hal

Megtanítalak én a végső lemondásra
Hogy könnyebben lélegezz
Egyetlen belégzés naponta
Hogy derűsen és éhesen ébredhess reggel
Mintha a valóság egészet alkotna a képzelettel

Árnyak és fények alatt
Oszlopok alatt lesz majd menedéked
Derűs vagy letört arccal
Merülsz a mélybe hol nincsenek ajtók sem jelek
Ahol ami nyitott egyenlő lesz a zárttal
A néma, előre elrendelt
Szabadságban senki sem szólít majd neveden
Itt csöndsivatag és mérgezett béke pihen
Ez a világ valóban ilyen

Szikrázó magocska hintáz ezüstszálon
Messziről a fényét ontja
Ezüstszál-suttogás fonálhullámon át
A hang Istené, ki fénylő, hallgatag
Akár te magad
Kérdéseid és válaszaim
Az utak, amelyek reád várnak
Csapdák, amelyek örökbe fogadnának

Kovács Jolánka fordításai

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>