Oláh András

mérleghiány

Oláh András

már csak múltunk van
– elfogytál belőlem mint számlatömbből a lap
nekem pedig csupán a zárás
utáni csönd maradt s a mérleghiány…

az őrizetes

a Ferenciek terén a templomok
kiöltött nyelvét figyelem s tűnődöm:
a lélektelen test ismer-e más felettest
bosszúját tölti rajtunk a múlt
már nincs kulcsom hozzád
maradtam magánzárkádban az őrizetes
a harangszóra a galambok szétrebbennek
s aki holnap erre kószál majd
annak semmit sem jelentenek már
a szétfröccsent szavak

alvajáró

még hozom a statisztikai átlagot:
a kávét két cukorral iszom
a pulóverem könyökben megnyúlt
fejgörcs kínoz ha front van
a fogorvosnál sok éve nem jártam
s alvajáróként élem napjaim
mióta nem kulcsolódik rám az életed…
most egyvonalban vagy velem
nem kötsz belém
pedig tudom mennyi
mérget szórt közénk a megszokás
már nem érdekelnek a trópusi virágok
hosszúra nyúló árnyai
sem a kettétört remény
este pedig elalszom – nélküled…

pusztulóban

incselkedik a májfoltos arcú ősz
s mint kihűlt pirítóson a vajat
szétkeni a reggeli harmatot
csak a vékony sávban kikopott fű
emlékeztet még az útra
a sövénykerítés mögött tetszhalott kert
s ahol a tanya állt most romok:
ami használható volt széthordták rég
a tetőcserepet gerendát léceket
csüggedten lógatja törött szárnyát az ablak
a kemence is horpadt háttal
támaszkodik a megroggyant falnak
s ott hever kitakarva meztelenül
mint küret után egy véres női test

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>