Hegedűs Orsolya

Hátlapmondat 3.

Hegedűs Orsolya

Ismét találtam egy jó kis egymondatos hátlapszöveget. H. Nagy Péter Adatok tánca című könyvének hátsó borítóján a következő olvasható:

„Három gondolatkísérlet a lehetséges történelmek, a szimuláció és a tévhitek kapcsán.”

Ennyi. Az irodalomtörténészek között kissé szokatlan, hogy egy szerző gondolatkísérletnek tartja az írásait. H. Nagy esetében azonban ez következetes lépésnek minősíthető, hiszen látásmódja – egy ideje legalábbis – messze túlmutat az irodalomtudomány horizontján. Ez a terminus (tehát a gondolatkísérlet) ugyanis a természettudományban, illetve a tudománynépszerűsítő irodalomban használatos fogalom. Mit is jelent? A gondolatkísérlet olyan érvelés, amely megvilágít egy olyan problémát, amit kísérletként nem tudunk elvégezni, de ennek segítségével mégis megérthetjük, mintha elvégeztük volna a kísérletet. Ez a „műfaj” azért is nagyon fontos jelenség, mert valójában nem más, mint a tudományos gondolkodás megnyilvánulása, eredménye.
Ez tehát az a pont, ahol H. Nagy könyvecskéje összekapcsolódik a tudománynépszerűsítő irodalommal, Dawkins, Hawking és mások (pl. a kedvencem: Natalie Angier)[1] tevékenységével. Az Adatok tánca végigolvasása után ez még nyilvánvalóbb lesz, hiszen a szerző az irodalommal kezdi (Kazár szótár), majd az irodalomból a cyberpunk szubkultúrán keresztül a filmvilágba lép át (Mátrix), aztán a darwinoszférában zár. Érdekes módon ez a három érveléslánc összefügg, s ha egyetlen alakzatot (vagy témát) kellene megjelölni, amely ezt példázza, akkor azt mondanám, hogy ez az alakzat az emberi agy mint médium lehetne. Míg az adatok tánca kifejezés háromféle jelentésben szerepel a könyv három részében, addig a tudományosság és a közérthetőség kritériuma mindvégig érvényesül az opusban. „Éppen ezért a könyv számos lehetőséget nyit meg azok előtt is, akik nem szakértői egy-egy adott tudományterületnek, de érdeklődnek az egyes diszciplínák közti párbeszéd-lehetőségek kialakítása iránt.”[2]


[1] Jópofa nő. Mindenbe beleüti az orrát, de tökéletesen releváns marad. Felkészült, jó a humora. Így fogalmaz pl.: „Ezt nem puszta sovinizmusból javasolom – bár való igaz, hogy jómagam nőstény-soviniszta disznó vagyok –, hanem azért, mert…” stb. (Natalie Angier, A nő intim földrajza, ford. Ladányi Katalin, Magyar Könyvklub, Budapest, 2001, 41.) Amúgy Pulitzer-díjas.
[2] H. Nagy Péter, Adatok tánca, Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2012, 9.

A bejegyzés kategóriája: Tanulmány, kritika
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>