Manolis

Becsapódás

Manolis

mivel elérkezett az új valóság, elfogadtuk: Istenünk halott. Tegnap délután temettük, dicshimnuszok, siralmak nélkül, de megkönnyebbülve.  Az ingerlően gyászos nap hangulata utánozhatatlan volt, inkább azt mondanám, a félelem lakozott mélyen a szívünkben.
Gyász uralkodott a temetkezési irodában is, miközben valamivel távolabb koldusok nyújtogatták felénk kezüket, nem létező tartalékainkért könyörögve, a tisztesség, mint fogatlan kígyó jelent meg, lázasan szórta ágyunkra a virágba borult bíbor magnóliát, sasfészekben töltöttük bátorsággal kelyheinket, majd szétküldtük az univerzum négy sarkába és megfogadtuk, soha többé nem leszünk egy rendszer idiotizmusának foglyai. Az Andok keselyűit tesszük húsod örökösévé. A szélnek az esőnek hirdetjük katarzisunkat. Evoé, ó, ti szabadok, Evoé.
Szaporodjatok és hajtsátok hatalmatokba a Földet, mondta valaki.
És így lett jó.

Jelentéktelenség

Hirtelen érezni kezdtük húsunkban a fájdalmat és álmaink idegenekké váltak számunkra, hisz Ő meghalt: a mi Istenünk: lehetetlenség volt nem észrevenni a temetkezési vállalkozó könnyeit. Árvák lettünk, gondoltuk, de végül hallgattunk az angyalokra, akik együttérzésre buzdítottak, erkölcsösséget tanácsoltak nekünk, mivel ők is holtak voltak, így egyedül a madarakra számíthattunk, hogy újra magunkra ölthessük szentimentális szeretetünket és megérthessük felebarátunkat, aki pisztolyát lóbálva szemmel tart, mintha mondani akarná: ne merészeljétek…, e mondat meghiúsította vasárnapi vacsoránkat miközben hiábavalóan igyekeztünk meggyújtani olajlámpásainkat.

Thiele Csekei Enikő fordításai

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>