Deák Csillag

Becsapódás

Deák Csillag

Szeret reggel nyújtózkodni. Sarkát, lábujját megfeszíti, karját az ágy támlájához nyomja. Múlt héten mérték a csontsűrűségét, az orvos gratulált, biztos sokat úszik, ez tartja karban. Edit nem mondta el, nem tud úszni, és már nem is fog megtanulni. Tegnap is csak ült a bányató partján, lábait belógatta a hűs vízbe, míg a gyerek úszkált. Ne merészkedj beljebb, veszélyes, kiabált utána. Hova vigye a gyereket ilyen melegben? Tavaly beíratta úszótáborba, de a városi strandig nagy a távolság, kocsija sincs, mióta Feri, már két éve, lelépett. A gyereket se látogatja, kerüli a találkozást, a telefont se veszi fel.
A faluból sokan járnak a tóhoz, még az öreg nyanyák is, ki unokával, ki csak úgy magában. Sötét ruhában, vagy otthonkában ülnek a parton, vizslatják a fiatalokat, a csupasz testeket, némelyik bokáig megmártóztatja dagadt, visszeres lábát. Odaszólnak Editnek, miért nem megy be ő is. Ilyenkor a tiltó táblára mutat. A gyerek miért mehet be, kérdik. Ő még nem tud olvasni. Megtaníthatta volna, de elég neki a sok elsős, minden évben a kínlódás, két-három gyerek félévkor már silabizálja a szöveget, a többi év végére sem tudja összekötni a betűket.
Ferivel ez volt a kedvenc helyük, esténként itt magyarázta a csillagképeket, hullócsillagot is sokszor láttak. Most meg ez a meteor. Az interneten is fent van, amint a fényes golyó becsapódik a tóba. Elmerült, most nem látni, és mintha melegebb lenne a víz. Ha Feri itt lenne, már ott úszkálna a meteor körül, talán egy darabkát elcsenne belőle. Feri mindenhez értett.
Reggel kimegy kávét főzni a konyhába, sarka lelóg a papucsról, vágja a pereme, beljebb nyomja lábát, most az ujjai érintik a hideg követ. A gyerek nyűgös, nem akar óvodába menni. Ügyetlenkedik, mintha nem tudna egyedül felöltözni. Ne feszítsd a lábujjad, szól rá és begyömöszöli a gyerek lábát a cipőbe, aki tesz néhány lépést, mintha falábon járna. Jó színész lesz belőle. Edit kapkodva öltözik, az előszobában vászoncipőjébe lépne, szoros. Cipőkanállal próbálkozik, a lábbeli enged. Ő is úgy lépeget, mint a gyerek. Siet, nyolc órakor az iskolában kell lennie. Az osztályban a katedra alatt masszírozza lábfejét, nincs megdagadva. Hazafelé menet letapossa cipője kérgét, így is lelóg a sarka. A gyerek az óvodából szandálban jön ki, a lábujja kilóg. Menjünk fürdeni, kérleli az anyját.
Sokan vannak a parton. Mari néni huppan le Edit mellé. Posztópapucsa orránál kivágva, friss lyuk, még nem foszlott ki az anyag. Edit kérdően néz rá. Kínoz a bog, mondja, már a papucs sem kényelmes. Béla sem ment szolgálatba, nem tudta felhúzni a csizmáját. Biztos megint sokat ivott. Ki fogják dobni. Edit és a gyerek mezítláb indulnak haza.
Reggel a gyerekre szandált ad, abból is kilóg a lábujja, így nem mehet óvodába. Telefonál az iskolába, hogy helyettesítést kér. Hosszú csengetés után a kapus veszi fel a kagylót, rengeteg a hiányzás, az igazgató sincs bent, ma nem lesz tanítás.
Kiballagnak a gyerekkel a buszmegállóhoz. Sokan várakoznak, mezítláb vagy papucsban. Csak a másodikra sikerül felszállniuk. A bevásárlóközpontnál kiürül a busz. Az üzletben végigállja a sort, vesz magának egy 40-es cipőt, a gyereknek egy számmal nagyobbat, mint kellene, és beszállnak a buszba. Mindenütt dobozok, de senki se beszél arról, hol szorít a cipő.
Másnap az új szerzeménybe alig fér be a lába, a gyerek is az újba bújik bele, ugrálni próbál, arca eltorzul. Szerencsére az óvoda bezárt, az iskolában ma sincs tanítás. A tóhoz mennek, ott áztatja a lábát. Most még melegebb a víz. Hazafelé már nem bír bebújni az új cipőbe. Olvasta, létezik olyan betegség, hogy elefántiázis. Egy parazita okozza. Nézegeti a lábujját, nem dagadt, ép, körme is szabályos. Feri szerette masszírozni a lábfejét, hogyhogy nincs tyúkszemed, kérdezte gyakran. Most sincs. Feri sincs.
A faluban mind többen járnak mezítláb, a háziorvos sem érti a lábujjnövekedés okát, a tünet nem mindenkinél jelentkezett. Aki a városból jár át a faluba, az nem kapta el a kórt. Turisták tűntek fel, sokan gézálarccal, hátha a levegőből jön a fertőzés. Néhányan üzletet nyitottak, szuveníreket árulnak. Cipőkészítő is felverte a tanyáját, hamar elkészíti a nagyobb méretet. A nyugtalanság nőttön-nőtt, a polgármester a központi hatóság segítségét kérte.
A környezetvédelmi hatóság a tó környékét lezáratta. Egy bárka fedélzetéről kutatócsoport kereste a meteort, de a búvárok, a becsapódás helyén, csak vízzel telt krátert találtak. Az egészségügyi miniszter szakbizottságot állított fel az eset azonnali kivizsgálására.
A rádió reggeli hírműsorában egy elismert szakember nyilatkozott, szívesen részt venne a vizsgálatban. A hang alapján Edit a riportalanyban Ferit ismerte fel. A delegáció néhány nap múlva megérkezett a faluba, a küldöttséget Feri vezette. Házról-házra jártak. Edit azzal számolt, másnap sorra kerülnek ők is. Három főre főzött. Amikor megszólalt a csengő, véletlenül a régi házi papucsába lépett bele. Miközben kinyitotta az ajtót, érezte, hogy a papucs már nem szorít. Feri állt előtte.

Szalamander

Már megint nem szólt senki a telefonba, letette, csak téged kereshetnek! A férfi nyakán kidagadtak az erek. Rézi nem válaszol, csóválja a fejét, őt biztosan nem hívja senki. Gyuszi folytatja, ne add az ártatlant, mi vagy te, Hamupipőke? A nő mondaná, kicsit az, árva, de inkább hallgat. Alig hallja az ordító férfi hangját, ez csak a szeretőd lehet, azt a kis időt sem bírjátok ki, amíg ellibegsz, így kiöltözve, persze, munkahelyi követelmény, és az is, hogy olyan magas sarkúban illegj-billegj. A házmesterné mindig megjegyzi, hogy milyen flancos feleségem van. Rézi szó nélkül kimegy az előszobába, belép a mályvaszínű új cipőjébe és hangtalanul csukja be maga mögött az ajtót. Gyalog megy le a lépcsőn, máris szorít a jobb lábán a tűsarkú, hogy fogja így kibírni a munkanapot, gondolja, de mégsem tér vissza, hogy lecserélje. Be kell járatni.
Délutánra minden lépése fáj, a mozgólépcsőn fél lábon áll, addig sem sajog a lába. Szalad a metró kocsi felé, talán eléri. Sarkába éles fájdalom hasít, jobb cipője leesik, be a sínek közé, hátulról lökést érez és már bent is van a kocsiban. Vigyázzanak, az ajtók záródnak, a következő állomás nevét is hallja, robog a szerelvény. A fogantyúba kapaszkodik, csupasz lábát a bal cipőjére helyezi, lassan fordul a csukott ajtó felé. A mögötte álló férfi hebegve bocsánatot kér. Rézi csak mereven néz, nem mozdul, a férfi ismételgeti a bocsánatkérést, és a nő lábát bámulva megkérdi, miben segíthet. Most már semmiben, csak annyit mond. A férfi a következő megállónál kilép, majd visszatér a kocsiba, nem hagyhatom így magára, szól bocsánatkérően. Rézi csak most figyel fel arra, hogy az idegen beszéde milyen választékos és hangja megnyugtató.
A Deák tér következik, kiszáll, a férfi követi. Karoljon belém, mondja, hazakísérem. Rézi emelt fővel halad át az Erzsébet parkon, jobbjával lábujjhegyre lép, nem is sántít. Nem néz senkire, de biztos abban, hogy bámulják. Jól esik a férfi közelsége, már nem szótlan, mesél a munkájáról, addig sem kell a cipőtlen lábára gondolnia, október vége van, hideg föld. Amikor megállnak a lámpánál, begörcsöl a lába. Már látja lakása balkonját, de nem bír lépni. A férfi észreveszi a bajt, leülteti a közeli padra, letérdel hozzá és masszírozza a zsibbadt, hideg lábfejet. A házmesterné halad el mellettük, kétszer hátrafordul, mielőtt bemegy a kapun.
Úgy beszélgetnek, mint régi ismerősök. Rézi felnéz a balkonra, mintha Gyuszit látná. Észre sem veszik, már égnek a lámpák az utcán, ők még mindig a padon ülnek. Rézi mutatja, ott lakik srégen szemben. Mennie kell. A férfi kéri a címét és nevét, oda küldené az új cipőt. A nő csak rázza a fejét. A kezébe nyomott névjegyen a Salamander gyár logója virít. Elneveti magát és besántikál a házba. Az előszobában a cipős szekrényen A4-es lapon frissen nyomtatott fénykép, csillog rajta a festék, Rézi és a lábát masszírozó férfi. Feketén-fehéren.

A bejegyzés kategóriája: Próza
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>