Tristan Tzara

VI  (a vasháromszögben)

Tristan Tzara

A harmonika harsogására ébredt, a hangszerelés, a hullámzások, a lassú ülepedés kiszámíthatósága, a betegek, mily rideg szakadék, a garázs tele okos és párhuzamos sértésekkel és égi kavalkádokkal kapcsos zárójelek között. Detektívregény, műorr az ünnepnap kiszínezésére, tolvajok, esőkabátok, léggömbök a tóparton, cuclisüvegek, tavaszi esték, a dicsekedve emlegetett karambolból való nagy felébredés felé tartó autók, isten. Kambodzsa a bulldogjával érkezik, indulás 5.05-kor, az éjfél biztosan kivégezve. Az antenna remeg a lámpaernyő alatt, a konyha zsong a meteorológiai zsivajtól, a poggyász, csillagleves a kölcsönkért ünnepi hurrikánban. Bántóan éles megvilágítás, C-dúr, a fehér port kavaró légcsavarok visszatükröződése az elsődleges és kulcsfontosságú üvegen, minden rossz biztosítéka, én jól szórakozom a vas háromszögben.

VII (hallgatás)

Homok!
Jó, jó, mondta a cukorka a gyermek szájában, ami számára csak egy cukorka volt. A szerény szoba hallgatása a nagy hallgatásért kiáltott. A hallgatás az ő bizalmatlanságáról beszélt. Jó, jó, mondta a hallgatásom és örökre eltűnt. Mindezek itt vannak a nyelvem hegyén. Egy kevés szénnel együtt. A harmonika az asztalra dobva hever. Jó, jó, mondtam. Állatmese.

VIII (a szél)

Mint egy férfi.
Rágcsálja a csillagrendszer parókájára akasztott villanylámpa koncát, horgászás horgászbottal, mondd azt, hogy Ááá, naptár, az élő hipotézisek előjegyzési naptára. Ő a velencei színű gépezetben készítette elő az évszázad logikus megszakítását:
A szél! A szél!
Az első szereplő életkora, a nép elmeszesítése a lassú, nyugtató szenvedés által, fogyasszanak földvirágokat, a porlasztó nevetés kulcsa, a szél fellázítja a földet, a tengert, a kutyák fajának szele.
A szél! A szél!
Az összes olajtartalmú agy elfelejti elnyelni a szennyeződéseket és a szükségeket, az okkult láng lesz a táplálékotok, a test és a tűz az ő kezében van.
A szél! A szél!
Termékeny színek, tágas tenger, ki követi majd a gyártásuk hierarchiáját?
A daganatok bazaltszikláin széttört üvegáru, a tűzhányó torkába besurrant egy hosszú üstökös. Az égből hulló sáskaeső, a zsoltárok porral lepik be a barbár szájak alatti állakat ősszel, amikor az ősz megfojtja a kutakat, vitathatatlan tanújaként a naprengésnek és a lábainknak:
a mész, a por, a hamu.

Csiby Károly fordítása

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>