Eliza Macadan

Eliza Macadan

a pápa végzi házassági szertartásomat
fehér ruhám nyakamig zárt
hogy eltakarja öregedő bőrömet
a fodrok utolsó sorát elszakítja
a prelátus pásztorbotja
elkezd esni a piszkos eső
a pápa felcsukja limuzinja fedelét és rám vigyorog
én magas sarkúban állok az emelkedő fekete vízben
a fekete óceánban mely elnyelni készül
nyitott szemmel
egy asszony aposztáziát kiált
a föld megremeg
álmom megszakad délidőben

az eső földre hozza
megtisztult álmainkat
megtorlásként az arrogáns zöldért
melyet felrobbant a beton az aszfalt a gumi
az eső fal a világ és köztem
magányom utastársa
az esőszálak által
adunk értelmet a dolgoknak

nem tudok kibékülni sehogyan se
a halhatatlansággal
le akar fegyverezni
én fákat gyűjtök karjaimba
virágokat és szavakat fogaim közé
véremben a koffein
felsikolt álmomban
a szorongás szemembe vetíti
minden nap hajnalban
a világ térképét
látom az éjszakánként megváltoztatott
határokat

halott planéták darabjai hullnak
egy századdal ezelőtt
a világvége metaforája nem hagy aludni
egy költő a monitorra mered
természeti katasztrófák hírei folynak
a vonatok síneket rajzolnak a levegőbe
melyeken az égbe szállítják az utasokat

valami történt a gravitációval

Balázs F. Attila fordításai

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>