Krausz Tivadar

Kasszandra komplexus

Krausz Tivadar

Virágzó almáskerteken át menvén
A napfényben tündöklő tó felé.
Fölöttem havas hegyek.
Áldott pillanatok ezek.

Mikor az Úr váratlanul
Kasszandra üzemmódba helyez.
A látványt felülírja a belső látás.
Miként az almafák elvirágoznak

A csúcsokról leolvad az „örök” hó,
A jövő nem ismer gleccsereket.
A tündöklő tó helyén
Mélységes kősivatag.

Nagy Istenfélelemmel,
Tévedhetetlenül közvetítem:
Nem az Úr útjain járunk?
Bekövetkezik a rettenet.

A Parnasszoszról szertetekintve

Theszaloniki teljes utcahálózatával a fejemben. Álmomból való
Tökéletes terepismerettel. A hegyre haladva, sarkamban partizán-
Indulókat énekelnek. Ide csak az jut föl, akinek a szíve tele van
Verssel, másként egy szakadékban lesz prózai tápláléka a varjaknak.

A hiperboreusok mögött, vagyis a borús északi hegyeken túl ősi vers.
Részint Jamaica. Rum, marihuána, trópusi napfény. Gyakran
Nem is hederítek rá, annyira evidens. Mégis mit akar tőlem?
Másrészt meg Gulág. Álmomban ne jöjjön elő! Bár felkészültem

Túlnani emlékezőképességgel, s rögvest ráébredek őrkutyaként,
Ám nem találhatom a tollat, papírt, mert elkobozták. 12 óra robot után
Képtelenség emlékeznem rá. Ez a versszaka fél év téli sötét. Párttagoknak is
Büntető. Magam ott őslakos. Farkasokkal, medvékkel együtt csodálkoztam,

Mit akarnak itt? Hát jó nekik uralkodni mindenütt, itt is, bármekkora áron.
Néha – néha földereng tudatomban. Beszűrődő fény. Van, hogy hívom.
Jön Ő. Azonban sötét esős éji órán, megfoghatatlanul kambodzsázik
A nyakig érő csalánosban. Megkerülhetetlen, hogy leírjam:

Nem de ja vu, mert nem valahol, hanem pontosan tudom hol láttam.
Egy királydrámában szavalja a bolond. A király nem veszi komolyan.
Ez lesz véres végzete. Végül kimennek a strandra, de nincs ott
Csak a Nix, amiben áztathatják fáradt verslábaikat a tragikus hősök.

Abendsland

Marat meghalt. Szíven szúrták. Láttam
A bregenzi vízi színpadon, ahogy halni
Próbált. A költőhöz ez volt utolsó savas
Szava: A szabadságért ruppót nem fizetnek,
Abendslandban Keletről alkonyul.

Az egyenlőség? Testvérek közt legyen szólva,
Üres esély. Elkékülő testemből a lélek
Forradalommentes újjászületésre vágyik.
Egy tisztán személyes drámára.
Abendslandban Keletről alkonyul.

Ez már az a másik dráma? A következő
Életemből? Amikor már költő vagyok?
S utazok az alkonyatba, Kelet felé. Ahol
Idő, s pénz közt semmi összefüggés.
Abendslandban Keletről alkonyul.

Nyugatról lépek az országba, Hegye-
shalomnál. Shalom, shalom, shalom!
Szép hazám! Idáig hallom ám,
A sokmillió Tiborc panaszát.
Abendslandban Keletről alkonyul.

Gerincgörbítő szolgalelkűségből
Egyenesednénk föl, egyenesítenénk
A kaszát, ha a rozsda meg nem ette volna.
A sokkoló miliő, miliő rózsaszál.
Abendslandban Keletről alkonyul.

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>