Zalán Tibor

és néhány haiku… 13.

Zalán Tibor

Ártatlan sosem
maradhatsz Kapaszkodnál
omlik a bánya
*
Napfény-délelőtt
Kék hangyák a teraszon
vért iszogatnak
*
Talán úgy történt
Talán nem történt sehogy
Talán ott se volt
*
Nem hisznek neki
Már nem is védekezik
Hallgat és zuhan
*
Mióta árnyát
elveszítette örök
delekben lépdel

(Örök delekben
lépdel Orpheusz Árnyát
elveszítette)*
*
Hangszórókon át
hallja a saját hangját
Belül néma csönd
*
Hagyjátok élni
Már senkinek sem árthat
Csak vár És hallgat
*
Ködben csikorog
az elszabadult szekér
ezüst kereke
*
Homok szitál a
sivatag felől Szemet
égető évszak
*
Ahol elhagyta
már nem találja meg Nem
megy vissza érte
*
Átlép árnyékán
Talán nem is létezik
Emlék csak Semmi
*
Tarka rongyok
és réz kávékiöntő a
hangyás asztalon
*
Tarkóján táncol
az emlékezés fáradt
hűs célkeresztje

*Tüske László költő kairói verziója

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>