Horváth Veronika

„A szorongást hozza ki magából az ember.”
(Add ide a drámád! AID2. Alternatív drámaantológia. JAK+PRAE.HU, Budapest, 2012)

A JAK és az új Átrium Filmszínház második Add ide a drámád! pályázatának nem titkolt célja volt, hogy olyan darabok kapjanak figyelmet, amelyek nem feltétlenül sorolhatóak be a hagyományos kategóriákba, amelyek nem állnak vitán felül. Az Add ide a drámád! emellett programsorozatként is funkcionál, amely arra hivatott, hogy összekösse a fiatal szerzőket a színházi alkotókkal, és ezáltal lehetőséget biztosítson arra, hogy ne csak a már befutott drámaírók művei jussanak el a közönséghez. Pályázat, antológiai, felolvasószínház – ezek az állomások vártak a győztes drámákra.
2012-ben négy szerző érdemelte ki a figyelmet, műveiket száznégy beérkezett pályamunka közül választotta ki Herczog Noémi és Deres Kornélia. Az ezt megelőző, első pályázat esetében tizenkilenc szerző huszonnégy művéből hat került az antológiába – erősen érezzük az arányok eltolódását. Ennek oka lehet a kezdeményezés népszerűsége, de az is befolyásolja ezeket a számokat, hogy az első pályázat kiírása és a beküldési határidő között mindössze két hét telt el. Az AID2 esetében ez az idő három hónap volt, így megvolt arra az esély, hogy ösztönző hatása ne csak a már kész szövegek előcsalogatásáig terjedjen.
A négy mű egymástól mind stílusában, mind műfajában erősen eltér – már ha besorolhatóak egyáltalán ilyen kategóriákba. A körbejárt problémakörök azonban minden esetben aktuálisak, közös nevezőjük a társadalmi nyomás, társadalmi elvárás okozta feszültség.

Almássy Bettina: A felhők is a mennyország részei?

Almássy Bettina drámájában ezt a feszültséget a női szerepeknek való megfelelés kényszere okozza. Az emancipáció hátulütője, hogy a karrierépítő nő, a szexistennő, az ideális társ, a háziasszony és az anya szerepeknek egyszerre kellene megfelelniük a nőknek, egyetlen életbe kell belezsúfolni azt, hogy az összesben kiteljesedjenek. Az anyagi biztonság, megfelelő életkörülmények megteremtése, a kipipált életesemények után jön el a gyermekvállalás ideje, harmincéves kor körül. A főhősnő, Emese ezzel a problémával küzd, szeretne végre ő is anya lenni, de képtelen teherbe esni párjától, Attilától. Próbálkozása közben le kell mondania számos dologról, munkájáról, a spontán házaséletről, korábbi életmódjáról. Egyre zaklatottabban hajszolja a boldogságot, veszekszik anyósával, és közben elveszíti realitásérzékét. Emese álma itt nem a termékenységet, királyok származását jelenti. Többször is megjelennek álomszerű képzetek, az eleinte reális síkon zajló események eltorzulnak, Emese zaklatott világához idomulnak. A turul látogatását nem isteni látomásként éli meg, hanem szörnyű rémálomként: „Hatalmas fekete szárnyai alá szorított és megerőszakolt. (…) Belém hatolt, de úgy, hogy a méhemből zubogni kezdett valami.” (78.) A lidércnyomás valósággá válik, Emese nemcsak elvetél, de méhét is ki kell venni – soha nem lehet édesanya.
Almássy Bettina figurái izgalmasak és kidolgozottak, akárcsak a közöttük fennálló viszonyrendszer. Kissé sztereotip, ugyanakkor életszagú Attila anyjának, Csillának kapcsolata menyével és fiával.
A szereplők megszólalásaik alapján is elkülöníthetőek, a nyelvi regisztereket jól használja a szerző. A szöveges üzenetekkel is kísérletezik, az elképzelés szerint a nézők kivetítőn is láthatják az SMS-eket. A különböző karakterek stílusbeli különbségeit lehetett volna még fokozni, még markánsabban elkülöníteni az egyes szereplők által használt SMS-nyelvet.
Emese és Attila története mellett párhuzamosan egy másik szál is fut, Zoltán és Anna sorsát ismerhetjük meg. Családon belüli erőszak, megfélemlítés, alkoholproblémák, hazudozás és félelem jellemzi kapcsolatukat. Van már egy lányuk, aki ebben a terrorban él. Szinte várható a darab végén a fordulat. Amiért az egyik ember mindent feláldozna, az a másiknak nem kell – Anna egy sporttáskában hajítja gyermekét a tóba. A felesleges dolgok vízbe hajítása nem itt jelentkezik először. A nyitóképben szilveszter éjjel papírfecnikre írják fel a fiatalok, mi az, amit nem akarnak magukkal vinni az újévbe. Egy év leforgása alatt ez a kép jelentősen megváltozik, akárcsak a karakterek.
A két fő szál világából kilógnak a visszatérő gyerekszereplők. Párbeszédeik, jeleneteik képileg formálják meg a következő szakaszok tartalmát, metaforaként funkcionálnak. Ugyanakkor el kell mondani, hogy meglehetősen hatásvadász és érzelmi manipulációra alkalmas ez mozzanat, különösen zavaró a Kicsifiú és Kicsilány elnevezés. Szintén a giccs fele hajlik Attila beceneve, Emese Pocsolyának hívja párját, ami kissé erőltetett. A kezdő jelenetben szereplő vers, illetve a beszélők egyes megszólalásai („Vedd hát, vidd az én titkom is.”, 9.) is patetikusak lettek, ezek nélkül a valóságtól elemelt elemek nélkül sem lenne kevésbé érdekes, ígéretes a darab.

Mosu Norbert-László: Az iduri szörny

Míg Almássy Bettina törekszik arra, hogy karaktereit összetett jellemként ábrázolja, Mosu Norbert László inkább a jól bevált receptek felé fordul. Adott egy hisztis, elkényeztetett királylány, egy többre hivatott bohóc, egy világmegváltó hős, egy okos szolgálólány, egy semmirevaló jós, no meg egy király, aki küldetést ad mindezeknek a figuráknak.
A commedia dell’arte-i hagyományok, illetve ezek shakespeare-i továbbgondolása nem állnak távol ettől a világtól. Van benne személycsere, fiúnak öltözött szerelmes lány, összetévesztések, keresztszerelem, eltitkolt személyazonosság, látványos megmenekülések, humoros zsarolások, erotikus játék is. Nem feltétlenül lenne probléma ez, hiszen összhangba hozható a darab tartalmával. A dráma éppen arról szól, hogy semmi nem változik, az emberek kicsinyesek, a hatalom körforgása állandó, és a becsületes fiúkból is zsarnok válik. Ki a szörny valójában?
A kérdések, amelyeket a darab feszeget, aktuálisak. A gondot az eredetiség hiánya jelenti. Mitől több ez, mint a korábbi művek, mitől egyedibb?
Ha stílusparódiaként tekintünk a drámára, akkor nem elég bátor próbálkozás, ha komolyan veszzük, akkor pedig egyéb hiányosságokat mutat. Különösen zavaró, hogy Biri, a bohóc jelleme nem elég mélyen megformált, pedig ő lesz az új zsarnok a mesejáték végén. A fordulat nem kidolgozott. Biri számos változáson megy keresztül, de ez a mozzanat mégis érthetetlen. Talán jobb lenne még az is, ha a változásokat nem érzékelnénk korábban sem, hiszen emiatt elvárjuk, hogy pontos jellemfejlődést lássunk.
A humor többnyire segít a történet áramoltatásában, de ezzel a karakterek idézőjelbe kerülnek. Nincs magasztos mondanivaló. A célok nem egyeznek, nincs valódi tétje annak, ki vagy mi az ellenség. Meggyőződés, tájékozódás, igazságérzet nélkül vágnak neki a hősök a küldetésnek. Mindenki másért kel útra: Rúfusz, a katona azért, mert király akar lenni, Flóra, a királylány Rúfuszra és kalandra vágyik, Biri Flórára vágyik, Emese, a szolgálólány Birire, Jóskát, a jóst meg a király küldte.
Erénye a drámának, hogy kifejezetten olvasmányos, szórakoztató és jól játszható. Talán nem véletlen, hogy szerzője is színész, ez az attitűd lehet az oka, hogy Mosu Norbert-László sokat bíz a színpadi adaptációra. Ha a figurák maximálisan, odaadással küzdenek egyéni céljukért, akkor érdekes és akár szívszorító jelenetek kerekedhetnek az írott szövegből, önmagában azonban Az iduri szörny az antológia leggyengébb darabja.

Sopotnik Zoltán: Saját perzsa

A Saját perzsára mindhárom műnem sajátosságai jellemzőek. Verses, lírai játék, de az egyes megszólalások akár külön prózai szövegként is értelmezhetőek. A szerző párbeszédes formába szedte a szöveget – amennyiben a szereplők külön személyeknek tekinthetőek. Nem tudhatjuk biztosan. Egy ikertörténet rajzolódik ki a kusza képzetben, az író és testvére közötti sajátos kapcsolat azonban más szereplők önállóságát is vitathatóvá teszi. Az ikertestvér valamilyen pszichés és mentális betegségben szenved, nem tanul meg beszélni sem, önellátásra képtelen. A gyerekkori traumatikus látogatások emléke a kiindulópont, ahonnan felbomlanak a szálak, és egy alternatív valóságban találjuk magunkat, ami többnyire az író fejében játszódik. A szereplők felsorolásánál is erre törekedett a szerző. „Negyvenes sehol sincs-arcú férfi” – olvashatjuk. A testvérek üzeneteit a perzsa katona közvetíti, szintén a tudatban ható lény az angyal is, aki az írót kísérti, befolyásolja. A különbség, hogy a perzsa jelenlétét csak a testvérek érzékelik, míg az angyalról mások is tudnak. A darab elején a munkások legendaként emlegetik, de valós félelemmel. A tóban lakó angyalnak időnként áldozatokat mutatnak be – kacatjaikat dobják a vízbe, mindazt, ami már nem kell. (Összecseng ez Almássy Bettina drámájának kezdő jelenetével.)
„Egy tó a panellakások között./ A szorongást hozza ki magából az ember./ Körbe-körbe, mint medve a láncon./ És a feltámadásra gondol:/ na, nem a nagyra, csak az övére./ Egy tó a panellakások között./ A szorongást ölné meg itt az ember.” – hangzik el. (133.) Sopotnik Futóalbum című kötetében szintén megjelenő motívum a tó, hasonló felütést láthatunk rádió című versében. Számos alkotást, szövegrészletet emel át ebből a könyvből a szerző, ennek köszönhetően a Saját perzsa költészete dramatizálásának is tekinthető, melynek központi témája a szorongás, ami a szenvedésből, a sors elfogadhatatlanságából, a fokozott érzékenységből, a hallucinációkból ered. Mindezek forrása az iker, a másik. Az idézett sorok után nem meglepő, hogy gyilkossággal zárul a mű. Hogy ki az iker, és ki az én, azt nem lehet tudni, a szerző tudatosan törekszik a szerepek összemosására. „És most azt se lehet tudni, hogy én haltam-é meg, vagy a testvérem. Ha ikergyerekek vannak, honnan lehet azt tudni?!” – írja Radnóti az Ikrek havában. (Radnóti Miklós: Ikrek hava. Magyar Helikon, Budapest, 1969. 69.) A kérdés itt is nyitva marad.
A négy mű közös nevezője, a társadalmi nyomás itt a normalitásra való törekvésben jelenik meg. A mentális és pszichés betegség deviáns viselkedésnek, magatartásformának számít, a devianciát pedig rosszként, helytelenként éli meg az író. A felelősségvállalásra képtelen, de a szembenézésre is, így a szorongását valóban a tóba öli.
A darabban a kar is szerepet kap, a szerzői szándék szerint az összes szereplő együttes megszólalásai a kar által elmondott versek. Ezek többnyire a két testvér gondolatainak tükrei, részt vesznek a családtörténet, családi mitológia megrajzolásában, ugyanakkor olyan tartalmakat, esztétikai minőségeket hordoznak, amire a dráma és a próza kevésbé alkalmas. Szintén az Ikrek havában írja Radnóti: „S akkor elkezdődött valami, amiről csak verset lehet írni.” (Uo., 112.)
A műnemek keverése érdekes olvasmányélményez juttatja az olvasót, de az kérdéses, hogy mennyire színpadra állítható a darab ebben a formájában. Erős rendezői koncepcióval izgalmas előadássá válhat, de úgy gondolom, a társművészetek bevonása nélkül a szereplők egybeolvadása, a tér mutálódása és néhány technikai probléma nem megoldható.

Csicskár Dávid: Kálmánember

Az antológia utolsó darabja a hétköznap szürkeségéből elvágyódó, szuperhősökről fantáziáló kisember sorsát villantja fel. Kálmán, az uszodai portás, felesége, Ágota és fiuk, Benjámin az aktuális valóságra emlékeztető körülmények között élnek, a realitástól csak a szuperhősökhöz fűződő viszonyuk szakítja el őket. Kálmánt az a vágy irányítja, hogy valakivé váljon, nyomot hagyjon. A média és a televízió sugározza ezt a képet, a 20-21. században mindenki látszani, kitűnni szeretne a tömegből, mintha ez lenne az egyetlen módszer arra, hogy hiteles életet éljünk.
Csicskár Dávid hosszú és pontos instrukciókat ad, amelyek tulajdonképpen jól építkező némajelenetek. Gyakran ezek a részek fontosabbak, mint a szereplők szájából elhangzó szöveg. A pattintós doboz, a mikrós ételmelegítés, a tévét bámuló anya, aki a zajok miatt egyre feljebb emeli a hangerőt, ismerős környezetet teremtenek. Egy átlagos magyar családot látunk, ahol csak két generáció lakik együtt. A hagyományos családfunkciók ezt az együttélést egyre kevésbé jellemzik. A családtagok cselekvéseiket napi rutin szerint, saját ritmusukban végzik, nincs közösen végzett tevékenység, nem étkeznek együtt – élnek egymás mellett. Ezt a helyzetet nem érzik zavarónak, hiszen időnként beszélnek egymással, sőt, apa és fia között látszólag kifejezetten jó a kapcsolat, együtt álmodoznak arról, hogy megkeresik a Medúzaembert. Kálmán mániáját és lázadását azonban felesége nem nézi jó szemmel. Már ha éppen észreveszi férje érzelmi állapotának megváltozását, ugyanis gyakran elbeszélnek egymás mellett.
A cselekmény nem túl fordulatos. Kálmán megismeri azt a professzort, aki a Medúzaembert híressé tette. Segít neki új projektjében, olyan lábak kifejlesztésében, amelyek bárkit a világ urává tehetnek. Fia rábeszélésére kipróbálja őket, amikor elkészülnek. Így születik a dráma címe: a Kálmánember.
A szuperhősmánia kifigurázása miatt tudományos-fantasztikus elképzeléseket Csicskár Dávid nem próbál forszírozni, és nem is lenne szerencsés elveszni a részletekben. Ugyanakkor a groteszk hatást fokozná, ha ezek a fantasztikus, misztikus motívumok szervesebben keverednének az aprólékos, naturalisztikus ábrázolással, amit a család életének bemutatásánál alkalmaz a szerző.
Az antológiáról összességében elmondható, hogy a kockázatvállalásnak volt értelme. Érdemes alaposan olvasni a szövegeket, elmélyedi elemzésükben, hiszen más az, ami látszik, és más, ami mögötte van. Árnyékban húzódó rejtett tartalmakat fejez ki a borító is, amit Szalay Miklós tervezett. Egy sétáló embert és fehér galambot látunk, a falon árnyékuk azonban egy sárkányt és egy vele küzdő alakot mutat. Meg kell küzdeni szörnyeinkkel, legyenek azok akár bennünk, akár körülményeinkben.
A színpadra állítás szinte mindegyik dráma esetében nehézségeket rejt magában, de izgalmas nehézségek ezek, hiszen mindenképpen sokszínű összeállításról van szó, változatos műfajokkal, stílussal, tartalommal. A kezdeményezés sikerességét akkor lehetne mérni, hogyha a felolvasószínházon kívül is születnének színpadi adaptációk, és nem egyszeri alkalom lenne ezeknek a műveknek a bemutatása, hanem folyamatos párbeszéd alakulna ki színházi alkotók és fiatal drámaírók között.

A bejegyzés kategóriája: Tanulmány, kritika
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>