Faludi Ádám

a házisámán éneke

Faludi Ádám

egyszer reggel leszek
egyszer fura fény jobbról
egyszer megszüntem de ez nem tetszett és újrakezdtem
anyám voltam mert én voltam az anyám
egyszer én voltam de ez régen történt
másról szeretnék beszélni de mindig az utamba állok
ott vagyok az ajtóban szétterpesztett lábbal
itt nem megy át senki
átmegyek magamon de téged nem engedlek ki
másról beszélek de magamról nem
szeretném hogy így legyen
ne arról hogy mégis áthatolsz rajtam
eszemet vesztem amikor ezt a sok nedvességet
átkényszeríted az enyémen
csupa latyak leszek élek víz vagyok
minden pénzt a sírba fektetni mondom hogy ne kelljen beszélnem
folyik az arcod jobb oldalán a reggel
átmegyek rajtam de téged nem engedlek ki
egyszer én voltam de az régen történt
ó minden nyílás ami csak rajtad van
egyszer reggel leszek fura fény jobbról
a hegyek tetején riadtan markolva belém
üdvözöllek ahogyan a hegyek tetején képviselsz
ahogyan majd szertemész a mindenségbe vissza
látni széttárva akárki
egyszer megszüntem de ez nem tetszett és újrakezdtem
itt nem megy át senki
ó minden nyílás ami csak rajtad van
egyszer fura fény jobbról kis tűz
ezektől a mozdulatoktól olykor félek
nem a pusztulásba vetett hit fogalmaz engem újra meg újra
átok légy kegyes átkozz meg engem és a tüzet
istenek jönnek az úton köszönünk egymásnak
apró fahíd visz át a patakon markoljuk magunkat
és feljajdulva veszünk egyszerre bele abba ami alattunk folyik
úgy tűnt beszélni szeretne hozzánk valaki
és ez egyszer majdnem megesett
emiatt hálából minden nyílásába az idők végezetét próbáltuk tölteni
ó uram én segítek neked
egyszer reggel
egyszer fura fény jobbról
egyszer megszüntem de ez nem tetszett és újrakezdtem
anyám voltam mert én voltam az anyám
egyszer én voltam de ez régen történt
a lényeg a tűzben tűz a lényegben mondták az útiistenek
kis patak volt fahíddal és mi széttártuk a köpenyünket
nem volt ott semmi csupán az egek
ó uram én segítek neked

továbbszolgáló dal darázskirály

politúrozott bútorok
műében színébe süppedt mély szoba
vastag vén szőnyeg múlt század harmincas évek
a darázskirály a zongora tetején

a műébenről jut eszembe
hogy talán a politúr célja volt
hozzáférhetővé tenni az ébenfát
az ében látszatát kelteni sokak számára
és ebből lettek a tompított fényű hangszűrt délutánok
a kertvárosi otthonokban mindenütt

mindketten éltünk még akkor
péter a színművészetire készült én a holdba
a darázskirály a zongora tetején becsukva
csak a színművészetire kellett felvételizni
a holdba mehettem öntörvénytelenül is

péter a zongoránál mackó odakint a diófa alatt
mackó jó kutya
a kék tó tiszta tó közepénél ő is rázendít
és tutulva kísér
talán azt  szeretné hogy hagyjuk abba

kék tó tiszta tó
ezt és ilyeneket énekeltünk
félig viccből félig nem

készült péter a színművészetire
mindketten éltünk még akkor
mackó velünk tutult mackó jó kutya
mackó is élt és élt a diófa

a darázskirály borítóján feltámadunk a műében színében
feltámad a mély szoba halottaiból a darázskirály szívében
mackó jó kutya velünk tutul
a színművészeti zárva tartott
a darázskirály elpusztult péter szívében
az idők gyakorlata és ajánlata szerint

ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget
a valóságnak se a műébennek
a holdban vagyok hozok valamit vacsorára
a holdban vagyok írom az ajtóba szúrt cédulára
minden nap amióta halottak vagyunk

A bejegyzés kategóriája: Líra
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Faludi Ádám bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Faludi Ádám » archívum » Hullámok háza

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>