Grigore Chiper

Grigore Chiper

Magányok között

volt néhány magány
kis kifakult tudattalanságok
mint a kutyasétáltatás a parkban
vagy egyetlen könyv olvasása
most illetékesség nélküli magány tör rád
mint egy szörnyeteg
Spielberg örvénylő habjaiból
mindezekből magadra találtál
több asszony kígyózó karjaiban
akiket szerettél vagy csupán szépeknek hitted őket
most két párnán alszol
és hallgatod szerveid ketyegését
nem szemrehányásként
hanem egy álomként
amely bármikor szertefoszolhat

* * *

Faszögeket versz acélhevederekbe. Összetöltögeted
az aszály ereszeiben összegyűlt vizet. Rádobod a leplet
az élőhalott szobrokra. Egy ablak mégis nyitva marad.
A falud. Fákat ültettek az obeliszk köré. Locspocs idő volt,
most is emlékszem arra, hogy a csizmáink beleragadtak
az amnéziás sárba. Nagy nyüzsgés volt a megnyitón,
rezesbanda, árusok, durva szavak, suttogások a színfalak
mögött. Sartre éppen írta az Iszonyt. A hideg és locspocs
után némiképp napsütéses napok jöttek, egyféle rejtőzködő
tavasz, fitogtatott hülyeség, vagy, éppen ellenkezőleg,
a lustaság, amellyel megküzdök, hogy le tudjam írni
a látványt. Hogy élek most? Egy tömött szalmabábukkal
megrakott kocsi után lépkedek. Néha lehullik egy-egy kéz
vagy láb, amelyet a becsületes szolga állhatatosságával
emelek fel a földről.

Balázs F. Attila fordításai

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>