Edwin Morgan

Egy cigaretta

Edwin Morgan

Nincs füst nélküled, én tüzem.
Miután elmentél,
a cigarettád tovább parázslott a hamutálcámban,
és keskeny csíkot küldött olyan csendeset szürkét
Mosolyogva tűnődtem, ki hinné, hogy ennyi
szerelmet jelez. Egy cigaretta
a nemdohányzó tálcáján.
Amint az utolsó vékony spirál is
remegve felszáll, egy hirtelen huzat
az arcomba fújja.
A szaga az vagy az íze?
Ismét itt vagy, magamba szívom dohányillatú ajkadat..
Kapcsoljuk le a villanyt.
Hadd dőljön hátra a füst a sötétben.
Amíg meg nem hallom, amint a hamu
sóhajtva leszáll a rézvirágok közé,
belélegzem, jóval éjfél utánig, utolsó csókodat.

Nézetem a dolgokról

Amit a pelékben szeretek, az a méretük
Amit az esőben utálok, az gúnyos mosolya
Amit a Bratach Gormban szeretek, az rendíthetetlen nyugalma
Amit a parfümben utálok, az az illata
Amit az újságokban szeretek, az az etaoin shrdl
Amit a filozófiában utálok, az lebiggyedő ajka
Amit Roryban szeretek, az a zsörtölődése
Amit Pamben utálok, az a kisujja
Amit a féldrágakövekben szeretek, az a drágaságuk
Amit a gyémántokban utálok, az pézsmaságuk
Amit a költészetben szeretek, az az ionmotorja
Amit a sertésekben utálok, az a sertéjük
Amit a szerelemben szeretek, az a kásáskanál
Amit az utálatban utálok, azok a szemei
Amit a szerelemben utálok, az a kutyája
Amit Hankben szeretek, az a lyukacsos trikója
Amit az ikrekben utálok, az a három kesztyűjük
Amit Mabelben szeretek, az a mérleghintája
Amit az egresben utálok, az a külseje, a tapintása, az illata és az íze
Amit a világban szeretek, az a formája
Amit a puskában utálok, az a ravasz, az agy és a puskacső
Amit a szalonnás tojásban szeretek, az a megjósolhatósága
Amit a leomló épületekben utálok, az az, hogy nem hajlandóak szétesni
Amit a felhőben szeretek, az a megjósolhatatlansága
Amit benned utálok, haver, az a porcelánod
Amit sok vízben szeretek, az az, hogy képtelenek oltani a szerelem utáni szomjat

Velence, 1971. április

Három fekete gondola
Vágja át a laguna csillogását.

Az elsőben egy görög arkimandrita
Áll, fiatal, fekete szakállas férfi
Arany stólában, fekete csuklyával, fekete vállköpenyét hátrafújja
A napsütéses szellő. Előtte
Még fiatalabb oltárszolgája magasra emeli
A csillogó körmeneti keresztet. Hosszú, fekete köpenyén
Finom ezüstvirágok villognak
Az ég kékje előtt.

A második gondolában megy Sztravinszkij.
A fekete szegély végighúz a gondolát csapkodó vízen,
A súlyos koporsótól le-lemerülnek az oldalán az arany oroszlánok,
A gondolások bokáig állnak a rózsákban,
A koporsó inog a rózsák súlya alatt,
A gondolások fehér zubbonya és fekete övük
Megdöbbentik barna karjukat, a csillogó evezőket,
A rózsaszín és vörös virágokat.

És a harmadik gondola
Mint egy árnyék,
Amelyben az özvegyet viszik.

És ott, a kép szélén,
Ahol az emberek keresztet vetnek
És sírnak egy kicsit olasz módra,
Egy öreg fehér hajú költő
Csuklyája alatt szúrós szemmel
Botjára támaszkodik
És kifejezéstelen arccal
Nézi, amint a csónakok eltávolodnak
Partjától.

Turczi István fordításai

A bejegyzés kategóriája: Műfordítás
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>