Batizi Kata

Téboly

Halk női kuncogás. Azok nem az én ruháim. A fehér faajtóra meredek. Nem bírok mozdulni. Mintha nem is az én testem lenne, mintha kívülről szemlélném magamat, a szobát, az életet. Cseng a fülem. Tekintetem elvész a fa erezetében, lassan az egész szürkés masszává áll össze. A lábaim elgyengülnek. Egy kéz a vállamon kizökkent. Végre visszanyerem az irányítást a testem felett, érzékszerveim most már a szokásosnál is élesebben működnek. Beszívom a másik szobából áradó, olcsó női parfüm szagát. Ekkor valami elpattan bennem.
Artikulálatlan üvöltéssel esek neki az ajtónak, ütöm, rúgom, karmolom, a körmeim letörnek, a kezem már vörös, az ujjaim ropognak, de nem érdekel, az ajtó egyelőre fellélegezhet, az ablakhoz rontok, felöklelem az engem visszatartani igyekvőt, leszaggatom a függönyt és tépem, apró cafatokra, a párnák következnek, az a reccsenés, amivel megadják magukat, igazi zene füleimnek, toll száll mindenfele, nincs megállás, ruhák repülnek ki az ablakon, ki az utcára, a járókelők döbbentek néznek fel rám, visszavicsorgok rájuk, lesöpröm a könyveket a polcról, jöhetnek a törékenyek, vázák, üvegcsék, keretezett képek csapódnak a falnak, s törnek milliónyi darabra, a szilánkok felsértik a talpam, ömlik a vér, nem számít, eszelősen kacagok, akkor most mindent, ami mozdítható, laptop, tévé, CD-k, DVD-k, sámli, éjjeli szekrény, kacatos láda, mind  a padlón végzik, törötten, repedten, csonkán. Megtorpanok. Megpillantom magam az egészalakos tükörben. Kócos, tollal teli hajjal, rongyos ruhában, görnyedten, akár az ősember, lábam véres, szemeim a tébolytól csillogók. Felkapom az asztalról a mobiltelefonom és a tükörbe hajítom, micsoda muzsika, imádom, folytatom, amit elkezdtem, a tapétának esek neki körmeimmel, vagy inkább azzal, ami megmaradt belőlük, de az megmakacsolja magát, nem tudom tönkre tenni. Elterülök a romokon. A remekművemen. Bocsánat, a remekművünkön. A pusztítás gyönyöre járja át minden porcikám.
Ágyban ébredek, meztelenül. Itt vannak mellettem. Ellátták a sebeket a lábamon. Ő átölel, keze a mellemen állapodik meg. Félig van csak ébren. Szeme is csukva, úgy mormol valamit érthetetlenül.
Kérlek, ne csinálj többet ilyet.

A bejegyzés kategóriája: Startkő
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>