Fehér Enikő

Lányszöktetés
Ikernovella

Apollói hang:
Ez hihetetlen! Ma is ragyogó vagy, Kedvesem, csodálatosan, makulátlanul, éterien tündökölsz, keresem a szót, ami rád passzol, de egyszerűen nincs ilyen. Minden nap megleslek, te meg kacéran úgy teszel, mintha nem is látnál. Szeretem benned ezt a kis huncutságot, szégyenkezve takarod magad és mégis kitárod elém igazi valódat. De mégsem lehetsz az enyém. Be vagy oda zárva, mint madár az aranykalickába, és én nem tehetek semmit. Megakadályozzák, hogy egymáséi lehessünk, mert még soha nem éreztek ilyet, mint amit én érzek irántad. Igen, furcsán hangzik, mégis ki kell mondanom az igazat: szeretlek! Áldom azt, aki megalkotott, és úgy döntött, mindennap láthatlak Téged. Nem zavar, hogy fizetnem kell ezért, Téged se zavarjon, nem sajnálok Érted semmi pénzt, tudod Te jól, nem szomjazom, és nem éhezem másra Rajtad kívül! Nem számít, hogy ma is csak egy vajas kenyeret ettem egész nap, mert Te itt vagy, én is itt vagyok, és újra látlak. Ez pont a kétszázhatvanharmadik randink. Emlékszel még? Anyám hozott el erre a helyre, hogy kidugjam az orromat a legénylakásból. Unottan mászkáltam, csalódott voltam, mert Lídia, az az idegesítő szipirtyó otthagyott, mert szerinte nem tudtam gondoskodni magamról és róla. Főleg róla, ha már itt tartunk. Ugye, drágám, most már egy szavad se lehet, utolsó véremig hűséges vagyok hozzád, sohasem jut eszembe más nő Rajtad kívül. És képzeld, van egy meglepetésem számodra: átrendeztem a lakásom, pont olyanra, ami hozzád passzol, szinte mintha Görögországban nyaralnánk. A hálószobánk falára az Olümposz csúcsát festettem. Ma este elviszlek oda, de pszt! Ez titok! Ne áruld el senkinek. Csodás lesz végre együtt, magunk mögött hagyva minden kíváncsi szempárt.

Dionüszoszi hang:
Ez hihetetlen! Már megint itt van. Minden nap eljön, és nézi azt a hülye görög képet. Ahelyett, hogy normális csajokat nézegetne a Balaton mellett, ez az idióta pontban délután kettőkor bejön, és négy órán át sasolja azt az egy festményt. Szinte úgy kell kirugdalni a múzeumból. Dani, a másik teremőr figyelmeztetett, hogy ezzel a taggal nagyon vigyázzak, mert lehet, hogy be akar majd törni. Eddig még nem volt vele semmi gáz, a képen sem voltak fura dolgok, ujjlenyomat vagy valami, csak a csajszi egy szál csöcsben. Amúgy, nem is rossz kép, ha már itt tartunk, hasonlít a Humbák Feri feleségére. Na, nem mintha olyan behatóan tanulmányoztam volna a Humbáknét, csak ez a nőci is valami hasonló jelleg. De annyira nem izgat, hogy minden nap tanulmányozzam önszántamból, mint ez a bolond. Esküszöm, jobban helye lenne neki itt, mint bármelyik teremőrnek magamat is beleértve. Csak hát, ugye választanom kellett, vagy a mekibe megyek vagy lesz ez a meló. Ennek legalább van köze a művtöri diplomámhoz. Na, már mindjárt hat, lassan bezárhatok. Aztán rohanás Pirikéhez, azt írta majd’ meghal, hogy lásson. Aztán lehet, hogy majd meghal, ha meglát. Ez a netes társkereső hátránya, sosem tudod, kit köp eléd a Sors. Vajon ez a fazon és a képe hogyan találtak egymásra? Vajon van azokra szó, akiket a képek hoznak lázba? Remélem nincsen olyan sok ebből a fajtából… Vagy talán a teremőrök is ilyenek? Máshogy nem lehet kibírni a műszakot, az biztos. Idő van, zárnom kéne. De ez még mindig itt van. Hé, haver záróra, húzzál haza, köpött a maci! Micsinász’ azzal a képpel, hallod? Nem viheted el! Na, hozd szépen vissza, bogárkám! Álljál meg, te bolond, az egy milliárdos kép! ÁLLJ MEG!

A bejegyzés kategóriája: Startkő
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>